Családok ezreinek ellehetetlenüléséhez vezethet Nagy-Britanniában, ha nem mentik fel az ingatlantulajdonosokat egy az ingatlanukat terhelő sajátos egyházadó alól, amelyről az ingatlan megvásárolásakor sokszor nem is tudtak. Olyan történelmi időkbe visszanyúló terhekről van ugyanis szó, amelyek mindeddig nem lettek feltüntetve a földhivatali nyilvántartásban.
Amikor Nagy-Britanniában a 16. században feloszlatták a kolostorokat, az ingatlantulajdonosokra szállt a templomok felújításának költsége. Évszázadokon keresztül a helyi parókiák azonban nem éltek ezzel a jogukkal, amely így feledésbe merült, és még 1982-ben is az anglikán zsinat ennek felszámolása mellett döntött. 1994-ben azonban egy warwickshire-i parókia, Aston Cantlow úgy döntött, a felújítási költségeket megtérítteti egy helyi gazdával. Pereskedésre került sor, a gazda tönkrement, félmillió fontjába (170 millió forintjába) került a per. Egy feljebbviteli bíróság megállapította, hogy ez a fajta adó önkényes és aránytalan, és ezzel sérti a tulajdonosok emberi jogait.
Az anglikán parókiák tíz évet kaptak arra, hogy a 16. századra visszamenő követeléseiket igazolják és bevezettessék a földhivatali nyilvántartásba. Ez magától értetődően számos ingatlan értékvesztését jelenti, és ennek veszélye miatt sok ingatlanon csak úgy lehet túladni, ha az eladó sok pénzért biztosítást köt arra az esetre, ha kiderül, az ingatlant templomfelújítási kötelezettségek terhelik.
