Azzal nem mondok újat olvasóimnak, hogy Németországban a két nagy egyház (a katolikus és az evangélikus) szinte monopolhelyzetben van, mert számos közfeladatot láthatnak el (persze közpénzből), és az sem új, hogy a monopolhelyzetből fakadó erőfölénnyel és a második világháború után biztosított előjogokkal élnek is, és még az éjszakás óvodatakarítótól is megkövetelik az egyházkonform magánéletet (illetve annak látszatát). Egy itt már megtárgyalt eset kapcsán azonban a német Spiegelből megtudhatjuk, hogy míg 1990-ben az egyházak biztosították oktatási, szociális és egyéb intézményeik költségvetésének a 36%-át, ez az arány 2000-re 20%-ra, 2008-ra 12%-ra és mára átlagosan 2%-ra csökkent. Az egyházaknak vallásszabadságuk és magánéletük tekintetében kiszolgáltatott munkavállalók aránya viszont nőtt: 1960-ban 260 ezren voltak ennek alávetve (és a fele pap vagy szerzetes volt), mára számuk 1,3 millióra nőtt.

http://www.spiegel.de/karriere/berufsleben/kirche-als-arbeitgeber-angestellte-lassen-sich-fuer-den-job-taufen-a-876868.html via http://brightsblog.wordpress.com