Lendvai Ildikó írása a Galamusban – olvassátok: http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=198764:isten-es-csaszar-ujabb-staciok-az-egyhazi-toerveny-kalvariajaban&catid=9:vendegek&Itemid=66
Néhány szemelvény:
„De akinek valóban szemet szúr a kedvezményekkel való visszaélés lehetősége, az sokkal inkább az egyházfinanszírozást tehette volna átláthatóvá és következetessé, lefejtve róla az indokolatlan, vélt vagy valós előnyöket, vagyis a mézet a madzagról. De természetesen nem ez volt a szándék. Hiszen aki a „bizniszeléstől" félti a hitéletet, az nem kínálta volna a devizahitelek teljes átvállalását némely egyházaknak".
Az egyházi státuszról döntő parlamenti bizottság üléseiről: „Az egyik fideszes képviselő asszony értetlenségének adott hangot, hogy ha egyszer csak egy isten van, minek ennyi egyház: „Osztódunk, mint az amőba, holott csak egy isten van. Uraim! Egy isten van! Egy isten van!" Egy másik, jobbikos képviselő pedig azt vetette a folyamodók [a rózsakeresztesek – szf] szemére, hogy ő csaláson érte tetten az amszterdami rózsakereszteseket: templomukban fűtik a tulipánokat, hogy soha ne hervadjanak el, és azt terjeszthessék, hogy ez valamiféle szentségnek köszönhető. Ez a nívó persze csak a rózsakeresztes vendégeket döbbenthette meg, mi, harcedzett bizottsági tagok már tanúi voltunk annak a hasonlóan magasröptű vitának, amelyben a pechére „C.C.C." rövidített nevet viselő protestáns kisegyház (amelynek neve a Christian, Church és Campus szavakból áll össze) abba a gyanúba került, hogy van valami köze az egykori CCCP-hez, vagyis a Szovjetunióhoz."
A pedagógusok erkölcstan-gyorstalpalója kapcsán: „az élelmesebb szülők már észrevehették, hogy a gyorstalpaló etikatanári képzésekre nagyon sok egyházi főiskola is ráharapott. Nem hibáztatom őket, de az mégiscsak sokatmondó, hogy az egyik ilyen egyházi fenntartású főiskola honlapján a következő toborzó felhívás jelent meg: „Kedves Testvérek! Ha nem, szeretnénk, hogy a jövő generációját liberális szemléletű, vagy gender-ideológiától ihletett ún. pedagógusok a keresztény erkölccsel és értékrenddel homlokegyenest ellenkező, erkölcstelen életvitelre neveljék az erkölcstan órák keretében, akkor aki teheti, végezze el vagy ajánlja minél több alkalmas, kereszténységében hiteles ismerősének az alábbi képzést." Félreértés ne essék, nem a hittan, hanem a laikus erkölcstan oktatók képzését szerveznék imígyen."
A engyedik alkotmánykiegészítés egyházi vonatkozásairól: „A bizottság, majd nyomában hétfőn a parlamenti többség kibővítette az egyházi státus feltételeit egy gumiparagrafussal ... Most már nemcsak a kellő létszám, élettartam, tevékenység kell ahhoz, hogy egy közösséget „beszavazzanak" az egyházak közé, hanem a „közösségi célok érdekében történő együttműködésre való alkalmasság is". Az idézet szószerinti, immár az Alaptörvény írja elő: aki egyház akar lenni, az parírozzon, legyen kellőképpen kezes, vagyis együttműködő. Azt pedig, hogy ki „alkalmas" az állammal való együttműködésre, és kinek kell még engedelmességet tanulnia, természetesen a kétharmad dönti el." Ezt a megoldást (az „együttműködési hajlandóság" alapján történő szelektálást) amúgy maga az alkotmánybíróság Fidesz-kinevezésű tagjai adták: „a szokásos mameluk-kör (Balsai, Dienes-Ohm, Szívós Mária stb.) különvéleményt fejtett ki, amelyben szinte módszertani útmutatást adtak a „gazdáiknak". Részint kárhoztatták, hogy az Alkotmánybíróság olyankor beszél bele a Fidesz dolgába, amikor már készülnek az Alaptörvény újabb, ezeket a kifogásokat fölülíró módosítására, részint pedig meg is súgták, milyen módon kell az Alaptörvénybe belefogalmazni a politika szelekciós jogát a vallási közösségek fölött. ... az Alaptörvény-módosításnak az Ab-döntés után megbuherált szövege le is koppintja Dienes-Ohm mondatait, aki szerint jogos, hogy az állam „a közös célok elérése érdekében csak a vele együttműködő, az Országgyűlés által elismert egyházakat kívánja előnyben részesíteni". Meg is nyugtatja a kétharmad esetleg aggályoskodó tagjait: „ez a megoldás semmilyen alkotmányos elvet, illetőleg szabályt vagy nemzetközi kötelezettséget nem sért". Jól jegyezzük meg a javasolt terminust: a parlamenti többség „csak a vele együttműködő" közösségeket kell hogy előnyben részesítse."
