Két a gyerekek jogait erősítő bírósági ítélet is született Németországban: olyan nincs, hogy a szülők vallási okokból nem engednek megnézni egy műalkotást, és az úszásoktatás is mindenkire nézve kötelező. Utóbbi persze egy muszlim családot érint, akik burkiniben sem akarták engedni, hogy lányuk a koedukált úszásoktatáson részt vegyen – nemcsak azért, mert őt látják, hanem azért is, mert ő láthat (fiukat, félmeztelenül), de a bíróság úgy ítélkezett, a burkinivel megfelelő kompromisszumos megoldás áll rendelkezésre. Hozzátartozik az ügyhöz egyébként az is, hogy a muszlim szülők mindössze 3%-a próbálkozik azzal, hogy lányát kivegye az úszásoktatásból, azazhogy a muszlim lányos szülők 97% minimum tudomásul veszi, hogy a helyi szokásokhoz megfelelően az ő lányuk is pancsolhat.
A másik eset keresztényeket érint: a Jehova tanúi című csapat hitelveit valló szülőpáros nem akarta, hogy tizenkét éves fiúk megismerkedjen Otfried Preußler "Krabat" című regényével és annak megfilmesítésével, mert elutasítják a fekete mágiát. A bíróság úgy ítélte meg, az iskola feladata, hogy a gyerekeknek fenntartások nélküli és lehetőleg átfogó képet adjon a tudományról és a kulturális értékekről. – Én itt is megerősítve látom azt a gyanúmat, hogy a probléma gyökere, hogy egyesek nem tudnak különbséget tenni fikció is valóság között (a fikciós műalkotások nyilván valóság részét képezik, de nem annak objektív tükrözése): nemcsak a szent könyvüket veszik szó szerint, hanem a műalkotásokat sem képesek metafórának tekinteni. 

http://www.heise.de/tp/blogs/6/154946
http://www.dradio.de/dlf/sendungen/pisaplus/2249919/