Németországban, mint ismeretes, az egyházak széles körű jogi felhatalmazást kaptak a munkavállalók diszkriminálására. Nem kötelező betartaniuk az ágazati minimálbérről szóló megállapodásokat, és korlátozhatják munkavállalóik vallásszabadságát és magánélethez való jogát (magyarán: kirúghatják pl. az egyházból kilépőket (amiről az egyházadó állami beszedése miatt azonnal értesülnek az adóhivataltól) vagy a második házasságot kötőket). A berlini munkaügyi bíróság azonban most megállapította, hogy a hiányzó egyháztagság nem jogosítja fel a munkáltatót arra, hogy egy adott állásra ne vegye fel az egyébként megfelelően kvalifikált jelentkezőt. A Diakónia, az evangélikus civil szervezet egy olyan állást hirdetett meg 2012-ben, amelynek feltételei tökéletesen illettek a felperesre – az egyháztagságtól eltekintve. A felperest azonban még interjúra sem hívták, holott éppen azon a meglehetősen specifikus területen szerzett sokéves tapasztalatot, amelyre munkatársat kerestek. Bár az alperes (aki négy személlyel képviseltette magát) azzal érvelt, hogy szerintük a felperes nem teljesíti az iskolai végzettségre vonatkozó elvárásokat, és tulajdonképpen nem is alkalmazták a vallási hovatartozásra vonatkozó kritériumot, holott egyházi intézményként tulajdonképpen megtehetnék, a bíróság az álláshirdetés szövege alapján úgy látta, a felperes megfelelő végzettséggel rendelkezik, és mivel a meghirdetett munkakörhöz nem tartozik hitéleti funkció, fájdalomdíj és a perköltségek megfizetésére ítélte az evangélikus civil szervezetet.

http://www.ag-mav.de/cweb/home/index,selid,12606.html