Kissé le vagyok maradva... Míg nálunk a magukat találóan egy 1980-es Spiró-kulcsregény cenzorai után megnevező keresztény fiatalok (Ikszek) indítottak kampányt a valóságsó ellen, a Comment.com szerint Olaszországban ezt gyorsabban oldották meg: Ott egy Big Brother-beli, káromkodással tarkított veszekedés csapta ki a katolikus egyház biztosítékát, aminek következtében bojkottfelhívást tettek közzé. A csatorna tulajdonosa azonban bizonyos Berlusconi miniszterelnök, aki azonnal eltávolíttatta a három versenyzőt és nyilvánosan bocsánatot kért. A dologban az a szép, hogy a káromkodásokat amúgy kisípolták. comment.blog.hu/2011/01/18/istenkaromlas_miatt_zavartak_haza_harom_big_brother_versenyzot_az_olaszok

Czene Gábor cikke a Népszabadságban az egyház hallgatásáról: "A jobboldali kormányzat a katolikus egyházat természetes szövetségesének, a keresztény értékrendet politikája szerves részének, Istent a történelem urának tekinti. A püspöki karnak ezért lényegesen nagyobb a felelőssége, mint a szocialisták idején volt": nol.hu/velemeny/20110124-az_egyhaz_csondje

Az Index cikke a reality-tévé bizniszbe beszállt katolikus egyházról: index.hu/kultur/media/2011/01/27/a_vatikan_beszall_a_reality-bizniszbe/

Mivel egyeseknek még mindig nem világos, még egyszer tisztázzuk az „ateista állam” és a „vallási és világnézeti tekintetben semleges állam” közötti különbséget:

1. Ateista állam az, amely állást foglal abban a kérdésben, hogy létezik-e isten, vagy sem, kijelenti, hogy nincs, és nem engedélyezi a vallásgyakorlást.
(Tiszta formájában nemigen volt még ilyen; a sztálinizmusban, a hitleri fasizmusban és az észak-koreai diktatúrában a maga személyi kultuszával gyakorlatilag az államfő tölti (töltötte) be az isteni hatalom szerepét, azaz ezek az államok szerkezetük lényegét tekintve teokraták.)

2. A vallási-világnézeti tekintetben semleges ("szekuláris") állam ezzel szemben nem foglal állást ebben a kérdésben: sem azt nem állatja, hogy van, sem azt, hogy nincs isten, és ennek megfelelően sem valamely vallás, sem az általánosságban vett vallásosság mellett nem foglal állást. Sem nyílt, sem közvetett megnyilatkozásaiban, sem a közszolgáltatások (oktatás, szociális ügyek, civil élet) finanszírozásában, sem más direkt vagy közvetett módon. Ezzel biztosítja ugyanis a polgárok számára a legszélesebb körű szabadságot olyan kérdésekben, amelyekről (amint azt a történelem is, a jelen is mutatja) nem lehet konszenzusra jutni.
Azaz senki nem mondja meg neked, mit kötelező hinned, milyen teplomba járj, stb., és egészen addig, amíg vallási nézeteiddel nem baszogatsz másokat és nem akarod ezeket másokra ráerőltetni, ezen a téren azt csinálsz, amit akarsz. Ha másokat baszogatsz, akkor viszont számítanod kell arra, hogy azok nem hagyják magukat és visszapofáznak (mint pl. ez a blog).

A gyermekbántalmazó (saját gyermekeit is molesztáló) Maciel atyával mindennek ellenére elnéző II. János Pál pápa mellett a bodoggá szeretné avatni XII. Piusz pápát is, az őt ért bírálatok ellenére. A pápa ugyanis annak ellenére nem szólalt fel a hitleri borzalmak ellen, hogy mindenről jól tudott, és környezetében számosan kérve kérték, hogy szólaljon meg (ehhez képest megtiltotta, hogy szerzetesi ruhába bújtatva rejtegessenek zsidókat) - annak ellenére, hogy egy a német tévébens ugárzott áldokumentumfilm ennek ellenkezőjét szeretné elhitetni a nagyérdeművel.
Ráadásul a vatikáni levéltár 1939 utáni része továbbra is el van zárva a kutatók elől, így lehetőség sincsen arra, hogy a boldoggá avatást megelőzően alkossanak képet a történészek. Akit a dolog részletesebben is érdekel (és olvas németül): www.heise.de/tp/r4/artikel/33/33999/1.html

Úgy tűnik, lyukasórát kapnak azok a gyerekek, akik nem akarnak hitoktatáson résztvenni, cserében viszont kötelező erkölcstan (már a megfogalmazás is mutatja, melyik századból való az ötlet...) vár rájuk. Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár ugyanis Gáncs Péter evangélikus püspök szerint azt ígérte, a "kormányzat szándéka, hogy a hittanóráknak "védettebb sávot biztosítsanak", azaz ne kelljen nulladik órában vagy délután hittanórákra járniuk" a gyerekeknek. Szerinte már az óvodákban kellene kezdeni a hitoktatást, ugyanakkor az egyházaknak össze kell fogniuk a hitoktatásban (arra tippelnék, hogy eme javaslat mögött humánerőpolitikai okok is meghúzódhatnak - a gyerekek zöme ma már felekezetileg vegyes iskolába jár).
Ilyenek hangozttak el Hoffmann Rózsa oktatási államtitkárnak az evangélikus egyházzal folytatott minapi tárgyalásán, ahol az is szóba került, hogy egy csomó önkormányzat szeretne megszabadulni a nekik sok pénzbe kerülő iskoláktól úgy, hogy átadnák valamely egyháznak. Hogy ezzel mi a probléma, arról épp az előbb írtam.

Vélemény a NOL-on a közoktatási törvény előkészítéséhez készült koncepcióhoz: "Miben van tehát a koncepció újdonsága? Sajnos abban, hogy színre lép egy olyan szereplő, aki az állam révén biztosít magának kivételezett státuszt, miközben minden más szereplőt rendeletekkel szabályoznak. A törvénytervezet az egyházi iskolák számára kíván törvényileg garantált teljes érinthetetlenséget a finanszírozás, a szakmai, szervezeti működés és ellenőrzés vonatkozásában. És ily módon – törvényfelettiséget." nol.hu/velemeny/20110126-torvenyesen_a_torveny_felett
A koncepcióval amúgy nem csupán az a baj, hogy kiemeli az egyházi intézményeket mindenféle előírás alól, és ellenőrzésüket kizárólag egyháztagokra bízza (a minőségi kritériumok alóli felmentés hosszabb távon amúgy vissza is üthet). Hanem az, hogy nem biztosítja sem a gyerekek, sem a tanárok, sem a szülők vallásszabadságát: ha a helyi közfeladatokat egyházi intézmény is elláthatja és az önkormányzatnak nem kötelessége felekezetmentes oktatást biztosítani, bizony megeshet, hogy a szülő kénytelen a gyerekét más felekezetű iskolába adni. Mivel az iskola előírhatja a vallási rítusokon való részvételt, mondjuk egy katolikus gyerek adott esetben kénytelen lesz részt venni akár egy református, akár egy zsidó istentiszteleten.
 

Egy osztrák lap a L'Espresso című lapra hivatkozva azt állítja, kissé elspekulálta magát a maribori katolikus egyházmegye. Még a kilencvenes évek közepén egy azóta eladott bankot, majd különböző cégeket alapítottak, és azóta kockázatos pénzügyi műveletekbe vágtak bele. A Vatikán pénzügyi szakembert küldött az egyházmegyébe, miután az 2007 végén hitelt kért a Vatikántól. Most úgy tűnik, olyan 800 millió eurós (220 milliárd Ft.) adósságot sikerült összehozniuk, ami azért nem kis összeg.

www.kleinezeitung.at/nachrichten/chronik/2653078/bistum-800-millionen-kreide.story
via: brightsblog.wordpress.com

A svájci Wallis (franciául Valais, de az eset a német nyelvű részen történt) kantonban még az ősszel kirúgtak egy általános iskolai tanítót aki nemcsak, hogy szép csendben levette a feszületet a falról, hanem ezen kívül úgy gondolta, hogy a vallási eseményekre való felkészítés a hittanórára tartozik, és nem a rendes iskolai órákra. A tanítót azonnali hatállyal kirúgták, ami ellen ő jogorvoslatot keresett. A perhez elkészült a jogászi szakvélemény, amely nemcsak azt állapítja meg, hogy az azonnali felmondás törvényellenes volt, mert az érintett tanító mindent megtett annak érdekében, hogy tisztázza a helyzetet, hanem azt is, hogy a kanton gyakorlata számos ponton alkotmányellenes. Sérti az állam vallási semlegességét az önkormányzati iskolákban a feszület kifüggesztését előíró kantonális rendelet, mert ezzel a köz állást foglal egy adott vallás mellett. Kis mértékben ugyan, de sérti a vallásszabadságot az is, ha vallási tevékenységekre az iskolai osztályban választják ki a szereplőket.

http://www.frei-denken.ch/de/2011/01/rechtsgutachten-zur-kundigung-des-walliser-lehrers/

Az USA tagállamaiban általános az a szokás, hogy valami imaféleséggel nyitják a törvényhozás üléseit. Mivel az ország vallásilag is sokszínű, a törvényhozásnak pedig értelemszerűen egyiknek sem szabad kedveznie, az imának is felekezetileg semlegesnek kell lennie, ami nem mindig egyszerű. A hawaii szenátusnál panaszkodtak is, hogy ezek a nyitó imák gyakran keresztény színezetűek, ami nincs rendjén. A szenátus most úgy döntött, inkább teljesen felhagy ezzel a gyakorlattal, hiszen legfőgg kötelességül az alkotmányos elvek tiszteletben tartása.
Keresztény csoportok ugyan tiltakoztak, de az állam vallási és világnézeti semlegessége felett őrködő civilek sem hagyják magukat.

www.washingtonpost.com/wp-dyn/content/article/2011/01/21/AR2011012104791.html
 

Egy kicsit részletesebb, összefoglaló elemzés a lengyel társadalomnak a katolikus egyházhoz való változó viszonyáról. A cikkben vázolt jelenségekről itt a blogon is szó volt már, keressetek rá a Lengyelország címkére: www.bpb.de/themen/RWGNR8,0,0,Analyse%3A_Die_katholische_Kirche_in_der_Defensive_auch_in_Polen.html#art0

Az Edge-klub idei kérdése: Mi az a tudományos fogalom, amelynek terjesztésével mindeki kognotív képességein javítani lehetne?
A kérdésre 164 válasz született, persze sokfélék. Nekem a legjobban a következők tetszenek: "Mi győzne meg álláspontod helytelenségéről?", "A bizonyosság haszontalanságáról", "Az igazság mint modell", "A racionális tudatalatti". Van egy csomó matematikai-statisztikai jellegű felvetés is. Az ötleteket itt lehet böngészni (angolul): www.edge.org/q2011/q11_1.html
 

A HVG egy cikkében elejtett emgjegyzés nyomán most már azt is tudjuk, mikor ér a legtöbet egy hajléktalan.
Ki gondolta volna - akkor, amikor egyházi hajléktalanszállón lakik: "Az egyházi intézmények kivételezett helyzetben vannak, ők a költségvetési törvényben meghatározott kiegészítésre is számíthatnak, ami az idén 82,6 százalékkal fejeli meg az állami normatívát." Ezt a kiegészítést az önkormányzati és alapítványi intézmények nem kapják meg, nekik maguknak kell úgymond kigazdálkodniuk a hiányzó forrásokat.
HVG 2011. évi 3. száma, 69. oldal, fent a "Fővárosi szocpol" című keretes írásban.
 

Adott egy jól szituált, elit családból való asszony. Barátnője államelnök volt. Ő is tanult, angolul beszél, elvhű, éleseszű és -nyelvű. Karriert csinált: parlamenti képviselő. Most is az, bár kétséges, hogy a következő ülésen részt tud venni.
Ugyanis óránként kapja a halálos fenyegetéseket, így gyakorlatilag házi őrizetben ül. Képviselősége alatt tompított a nők életét megnehezítő törvények élén, és az ő nevéhez is fűződött a szexuális erőszak büntethetővé tétele. A január elején megölt Salman Taseerrel együtt ő is az istenkáromkás bünetetésének eltörléséért küzdött, és nem volt hajlandó visszavonni törvényjavaslatát. Azt mondták neki, az időzítés nem megfelelő. Válasza ez volt: ilyesmihez sosem "megfelelő" az időzítés, nem lehet tovább várni, miközben sorra rángatnak embereket bíróság elé ilyen váddal, és el is ítélik őket (de az is megtörtént, hogy egy ilyen vádlottat felmentő bírót emiatt öltek meg három évvel a felmentő ítélet után).
Taseer meggyilkolásával felkorbácsolódtak az indulatok, és az eddig sok apró szektára szakadt vallási mozgalmak közös ügyet találtak - innen a tömeg. A legnagyobb és leghangosabb közülük egyébként épp a korábban "mérsékeltnek" tartott barelvi szekta, amely állítólagos mérsékletességét meghazudtolva retorikájával felzárkózott a tálibokhoz.
Az ötvenéves asszonyt, Sherry Rehmant most őt féltő barátai és tőle megszabadulni akaró ellenségei egyaránt arra buzdítják, hagyja el az országot. De ő nem szeretné feladni hazáját.

www.guardian.co.uk/world/2011/jan/23/sherry-rehman-pakistan-blasphemy

És itt van a levél eredetiben is, innen: www.theglobeandmail.com/news/world/europe/the-1997-letter-vatican-message-sent-to-irish-church/article1874546/: