Félmillió hívőt vár a németországi Trier püspöke az áprilisban a Szent Ruha ereklye első közszemlére tételének 500. évfordulója alkalmából szervezett zarándoklatra. Az ereklyét – a legenda szerint Jézus utoljára, kivégzésekor hordott tunikáját, amelyet 300 éves korában Szent Ilona hozott a Szentföldről és adott át a trieri püspöknek – először a 12. században említik. A 16. században kilencszer, a 19. és 20. században 3-3 alkalommal hirdettek zarándoklatot. Az utolsó 1996-ban volt. A ruha imádását a katolikus egyházon belül is támadták mint bálványimádást, az evangélikusokról nem is beszélve: Luther Márton „nagy átverésnek” minősítette. Ehhez képest a mostani zarándoklatot az ökumené jegyében szervezik, és evangélikusokkal teli buszokat várnak.
Az alternatív programot a Giordano Bruno Alapítvány helyi szervezete rendezi, amely számos kortárs művészt kért fel alkotásra az „ereklye és fétis” témában. Az alkotásokat a TUFA elnevezésű helyen állítják ki, és hogy ne maradjon profán a dolog, kiállítják a Szent Gatyát is. Eme, először 1996-ban közszemlére tett relikviát a szent rucihoz képest jóval később találták meg bizonyos Helene Demuth hagyatékában, aki első kézből jutott a tárgyhoz és abszolút autentikus forrás: a gatya tulajdonosa, Karl Marx (magyarul Marx Károly néven ismert) közgazdász sokéves házvezetőnője (és szeretője) volt.