A farok csóválja a kormányt - állapítja meg a Tiszta Beszéd blog a Fidesz-KDNP-viszony kapcsán, és felteszi azt a kérdést, miért éri meg a Fidesznek egy olyan párttal közösködni, sőt, rábízni a miniszterelnök-helyettességet, amely sok potenciális választót inkább elriaszt, és amely önmagában az állami támogatáshoz szükséges 1%-nyi szavazatot sem szerezné meg, nem hogy átlépné a parlamentbe jutás 5%-os küszöbét.
- A hozzászólásokban jönnek a tippek, köztük az országgyűlési matematika (több juttatás, több bizottsági poszt, több hatalom, stb.), az egyházi támogatás a kampányban, a túlkompenzálás (a Fidesz liberális korszakának egyházellenessége miatt), továbbá, hogy hozzák a szélsőségesen katolikusok szavazatát, illetve így megfelelően elkülöníthetők a kevésbé szalonképesek (mondjuk, miután az abszolutóriumot az abszolutioval összekeverő Schmitt Pál Fidesz-tag, nem tudom, ez mennyire volt sikeres, hm, vagy lehet, hogy őt a KDNP nem akarta?). Szerintem önmagában egyik érv sem meggyőző, de összevéve lehet, hogy egyes Fideszesek úgy érzik, megéri.
Mondjuk, a mostani Hoffmann-Pokorni-vitát látva, nem tudom, hogy ez mennyire jött be, ill. középtávon nem sül-e el visszafelé.