Eleanor Roosevelt kitartó munkájának köszönhetjük, hogy ma az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 60. "születésnapját" ünnepelhetjük - neki sikerült a kezdődő hidegháborút egy pillanatra felfüggesztve elfogadtatni a nyilatkozatot az ENSZ közgyűlésével. A második világháború vége előtt néhány héttel elhúnyt amerikai elnök özvegye (aki mellesleg elnökné korában rákényszerítette a lapokat arra, hogy "komoly" rovatokban is női újságírókat alkalmazzanak, mert sajtótájékozatóira kizárólag női riportereket hívott meg - és ezekre a sajtótájékoztatókra bizony érdemes volt embert küldeni) az USA hivatalos ENSZ-küldöttjeként vett részt annak a bizottságnak a munkájában, amelynek feladata volt olyan közös alapelvek kidolgozása, amelyek megakadályozzák, hogy még egyszer sor kerüljön a világháborúkhoz hasonló vérengzésekre - a megállapodást az ő tárgyalói készségeinek köszönhetjük.
A nyilatkozat alapelvei lassan beszivárogtak ugyan számos ország törvényeibe, sok helyen perrel is ki lehet őket követelni, de korántsem minden ország ismeri el az emberi jogokat, túlságosan is sokan csak szóban teszik, sőt vannak, aki ellennyilatkozatot tettek, amely hatályon kívül helyezi a vallási hovatartozás és a nemek egyenlőségét azzal, hogy egy adott vallás joggyakorlatát az egyetemesség fölé helyezi. Egyszerre elszomorító és felháborító azonban, hogy épp az emberi jogok fölött őrködni hivatott testület (az emberi jogokkal finoman szólva is hadilábon álló) tagjai készülnek a vallásszabadság és a szólásszabadság csorbítására azzal, hogy vallásos emberek érzékenységét helyezik más emberek vallás- és szólásszabadsága fölé.
1962. november 7-én halt meg Eleanor Roosevelt. Hiányzik.
