Megvizsgálták a haldoklók agyának aktivitását és megállapították, hogy közvetlenül a halál előtt kiugróan magas az aktivitása.  Úgy gondolják, az agysejtek az oxigénhiány következtében vészjeleket adnak le egymásnak. Valószínűleg ezt a halál előtti furcsa, kiugróan magas aktivitást értelmezik a klinikai halálból visszatértek fénynek, illetve az adott valláshoz köthető egyéb élménynek. 
A "kívülről látja magát" élmény is egy bizonyos agyi terület fokozott aktivitásához kapcsolódik, olvashatjuk a friss New Scientist-ben. Erre még 2002-ben jöttek rá svájci kutatók, akik egy epilepsziás nő agyának különböző területeit stimulálgatták, hogy megállapítsák, melyik részét kell megbolygatniuk ahhoz, hogy enyhítsék a nő tüneteit. Mikor egy bizonyos részhez értek, a nő közölte, most azt érzi, hogy magán kívül áll és kívülről látja magát. Persze ezekben az élményekben más is közrejátszik, hiszen a páciensek nemcsak azt érzik, hogy kívülről látják magukat, hanem a körülöttük zajló eseményeket is "látják". A kísérletek arra utalnak, hogy az ember ilyenkor az őt ért ingereket értelmezi át képpé. Így például egy beteg, aki arról számolt be, hogy látta az apját kimenni a mosdóba, majd visszajönni és vizes ruhát tenni a homlokára, holott valójában végig csukva volt a szeme, minden bizonnyal a léptek és a csapból csobogó víz hangjából, majd a homlokán érzett nedves-hűvös ingerből úgymond "rekonstruálta" a vizuális ingert is. Egyébként a mindennapjainkhoz közel álló dologról van szó: ha visszaemlékszünk legutóbbi nyaralásunk eseményeire, valószínűleg úgy látjuk magunkat is, mintha filmet néznénk - kívülről. 

Az Index cikke: http://index.hu/tudomany/biotech/2009/10/09/megfejtettek_a_halalkozeli_elmenyek_biologiai_hatteret/
A New Scientist cikke: http://www.newscientist.com/article/mg20427291.100-out-of-your-head-leaving-the-body-behind.html?full=true