Svájcban sajátos rendszer irányítja állam és egyházak viszonyát, amelyről egy az iszlám imaházakkal kapcsolatos építésügyi kérdés mellékhatásaként új vita nyílt. Ennek kapcsán a Szocialisták ifjúsági szervezete állam és egyház teljes szétválasztása mellet kardoskodik.
A vita apropóját a "minaret-kezdeményezés" adja, amelyet a konzervatív néppárt (SVP) támogat, és amely arra irányul, szövetségi szinten tiltsák be, hogy muszlim imaházak mellé minaretet is építsenek. Jelenleg mindössze egy ilyen épületet terveznek a muszlimok, akik a 7,5 milliós ország lakosságának 4,5%-át adják. A kezdeményezők plakátkampánya azonban vitát gerjesztett, ugyanis felvetődött, hogy vajon nem rasszista elemekkel operál-e. Erről a kihelyezésről döntő helyhatóságok eltérően nyilatkoztak. Nagyobb hírt kapott azonban Zug városának tanácsa, amely a rasszizmusgyanús szavazási plakátokat engedélyezte, miközben kitiltotta a városból a Szabadgondolkodó Szövetség életigenlésre buzdító szövegét ("Valószínűleg nincs Isten. Ne aggódj és élvezd az életed"). Eközben számos vallási csoport egyre erőteljesebben lép a nyilvánosság elé, és a városok tele vannak Bibliaidézeteket hirdető óriásplakátokkal. A Zugtól mindössze 30 kilométernyire található, szintén katolikus Luzern városában azt fontolgatják, hogy a muszlim közösségnek megadják-e ugyanazt a státuszt, amelyet a "történelmi" keresztény egyházak is élveznek, és amely lehetővé teszi nekik például az adószedést az állami adórendszer igénybevételével, hiszen az állami szerveknek egyenlően kellene kezelniük a felekezeteket.
A "bevett felekezetek" ("Landeskirchen") rendszerének történelmi gyökerei vannak: a középkorban megerősödött a helyi közigazgatás, a helyi önkormányzatok befolyása a helyi egyházügyekre, sőt, a helyi közösségek templomalapítóként jogi úton is érvényesíthették döntéseiket. A reformáció ezt rendszerré tette a protestáns egyházaknál. Az állam demokratikus rendszerének 19. századi kiépítése során újra kellett rendezni az egyházakkal való viszonyt is, és ennek során a protestáns egyházakéhoz hasonló szervezet jött létre a katolikusoknál is, amely demokratikus elemeket hoz az amúgy hierarchikus, felülről lefelé történő katolikus döntéshozatalba (amit a katolikus egyház konzervatív szárnya kényszernek és a belügyeibe való illetéktelen beavatkozásnak tart). A gyakorlatban a vallás már rég magánüggyé vált, és a politika is annak tekinti, de éppen ez a gyakorlat kérdőjeleződött meg azzal, hogy a vallás egyre inkább visszanyomul a közéletbe, ami rámutat arra, hogy az állam és az egyházak szétválasztása korántsem tiszta ügy. Még mindig tisztázásra vár, hogy vajon tényleg az állam dolga-e, hogy beszédje az egyházadót és átadja az adófizetők adatait az egyházaknak, finanszírozza a teológusképzést vagy megtiltsa az ateista reklámokat.
Éppen ezeknek az ügyeknek a rendezését tűzték ki célul a fiatal szocialisták azzal a kezdeményezésükkel, hogy az állam és az egyházakat szét kell választani (ezt konzervatív katolikus körök is szorgalmazzák, hogy megszabaduljanak a hívők beleszólását lehetővé tevő, okvetlenkedő helyi szintű egyházszervezetektől), meghatározni kettejük viszonyát és tisztázni, milyen szerepet játsszanak a vallások és az egyházak a közéletben.
http://www.zeit.de/2009/43/CH-Religionsstreit?page=all
A svájci egyházszervezetről (németül, franciául és olaszul): http://www.hls-dhs-dss.ch/textes/d/D10263.php
