Izrael állam elvben világi, a gyakorlatban azonban az élet több területét teljesen átengedte a két nagy zsidó egyháznak (azaz a keleti, illetve a nyugati rabbinátusnak). Így a házasságkötés, a válás és a temetés a rabbik kezében van; ők döntenek arról, ki házasodhat (akit nem hajlandóak összeadni, az külföldön házasodik), ki válhat el (számtalan nő nem tud elválni, későbbi kapcsolata házasságtörésnek, abból születő gyermekei pedig fattyúnak minősülnek), és kit temetnek el zsidó temetőben. A rabbik döntenek arról is, ki a zsidó. Izrael állam ugyan bevándorlási jogot biztosít minden "hazatérni" vágyó született és betért zsidónak, egy új törvénytervezet azonban a zsidóság meghatározásában az eddiginél is nagyobb szerepet szánna az egyházaknak. A betért bevándorlókat eddig sem mindig tartották elég zsidónak a rabbik (főleg, ha valamely "modernebb" rabbinál tértek be). Attól tartanak, hogy ha nem a kérelmező identitástudata, hanem az ortodox rabbik dönt arról, ki zsidó, meg fog romlani az államnak a diaszpórával való viszonya.