A magyarországi egyházak attól tartanak, veszítenek az új adószabályokkal, mert azzal, hogy a befizetett személyi jövedelemadó összege csökken, az egyházaknak (és a civil szervezeteknek) jutó egyszázalékos adófelajánlások összege is csökken. Emiatt az Origo szerit erőteljesen nyomást gyakorolnak a kormányra, hogy változtasson a rendszeren (magyarán hogy az egyházak nagyobb arányban részesüljenek a csökkent adóbefizetésekből). Ez persze azt jelenti, hogy az egyházak abból indulnak ki, az őket támogatók az adóváltozások legfőbb nyertesei, azaz úgy gondolják, azok fognak kevesebb adót fizetni, akik fel szokták nekik ajánlani adójuk egy százalékát. Azaz szerintük az egyháztagok közül sokan havi bruttó 300.000 forintnál többet keresnek (lévén, hogy az ennél alacsonyabb keresetűek adóterhelése nőtt), és éppen gyereket nevelnek (és érvényesíteni tudják a gyerekkedvezményt).
A korábbi felajánlások ezt egyébként a jövedelem tekintetében nem támasztják alá: a keresztény történelmi egyházak tagjai nagyjából átlagadót fizettek. A tízezer fő feletti számú felajánlásokat felmutatók közül a krisnások és az evangélikusok fizettek be átlagosan több adót, leginkább pedig a különböző zsidó közösségek veszítenek, amennyiben viszonylag több adót bevalló tagjaiktól kevesebb adó fog beérkezni. Az egyházak tehát legfeljebb a gyermekkedvezmények miatt az adófizetőknél maradó pénz egy százalékát veszíthetik, és az Origo által megkeresett egyházak épp arra hivatkoznak, hogy náluk felülreprezentáltak a nagycsaládok, akik miatt ők nagy vesztesei lesznek az adóváltozásoknak.
Persze év végére mindenképpen kiderül, mennyire van igazuk: hiszen addigra az idei felajánlások számát és összegét össze fogjuk tudni vetni az előző évivel. És találgatások helyett ténylegesen látni fogjuk, aránytalanul csökkent-e a felajánlott összeg.
Az egyházak mindenesetre elvárják, hogy a csökkenő állami bevétel ellenére az ő bevételük azonos maradjon, azaz nem akarják kivenni részüket a közkiadások általános csökkentéséből, amelyek alól amúgy a szociális feladatokat ellátó civil szervezetek sem képeznek kivételt – sőt, a csökkenő adóbevétel miatt a közkiadásokat csökkenteni kell. Megoldásként ismét felvetődött az, hogy a népszámlálás alapján osszák a pénzt, azaz egy köztudottan tág értelmezésű és emiatt semmitmondó adatból kiindulva. Az Origo cikkében Szászfalvi László egyházügyi államtitkárra hivatkozva „olasz modellnek” (Olaszországban széles sugárban öntik a forrásokat az egyházi hitéleti tevékenységekre, és mindemellett az adófizetőknek is nyilatkozniuk kell személyi jövedelemadójuk 0,8%-áról – azaz a rendszer épp a mostani magyarországinak felel meg) nevezett, népszámlálás alapú rendszernek azt is a javára írják, hogy hathatósan kizárja a kormányzat által biszniszegyháznak tekintett kisegyházakat. Ezeket a népszámlálási statisztika ugyanis egybemossa (már csak adatvédelmi okokból is, hiszen vannak mindössze néhány tucatnyi adófizető taggal bíró közösségek), tehát pénzt nem kaphatnak. Két további megoldás is felvetődött: hogy az adófizetők adójuk magasabb arányáról dönthessenek, illetve, hogy a GDP-hez kössék az egyházak támogatását. Ezekről a megoldási lehetőségekről egyébként a vatikáni-magyar vegyesbizottság tárgyalt.
Az persze nem vetődik fel, hogy huszárvágásos megoldásként az adórendszer nyertesei a megspórolt adójukból esetleg maguk támogassák egyházukat.
Egyébként várhatóan a csak az első egy százalék fogadására jogosult civil szervezetek költségvetése is csökkenni fog. Az egyházakkal ellentétben viszont számos civil szervezetnek tényleg ez az egyetlen bevétele.
Az Origo cikke: http://www.origo.hu/itthon/20110327-szja-egy-szazalek-miatt-konfliktus-a-kormany-es-az-egyhazak.html
