Számos német szociális intézmény egyházi vezetés alatt áll, míg a szolgáltatások finanszírozását az egészségbiztosító biztosítja. A „diakóniában” dolgozó munkavállalók azonban nem sok jóra számíthatnak. Az egyházi intézmények kivételt élveznek a diszkrimináció tilalma alól, igaz, vitatott, milyen mértékben szólhatnak bele dolgozóik magánéletébe (egy orgonaművész nemrég az emberi jogi bíróságon nyert pert: kirúgták, mert elvált és második kapcsolatából újabb gyereke született). Az egyházi intézményekre nem kötelező érvényűek az ágazati minimálbérek sem, tilos a sztrájk, és a szakszervezeteket sem kötelező beengedniük – a bérekről ugyan egyeztetnek, de a munkavállalók kezében alig van eszköz álláspontjuk értényesítésére. Így a Berlinben és Brandenburg tartományban a házai ápolási szolgálatban dolgozó 3500 zömmel női munkavállalók bére 1999 óta összesen 3,8%-kal emelkedett – ami egy 25%-os reálbércsökkentést jelent. Mivel sok az egyházi intézmény, a munkavállalóknak nem mindenütt van választási lehetőségük – nem így Berlinben: ott az egyházi intézmények bizonyos szaktudást igénylő munkakörökre már alig találnak munkavállalókat, olyannyira, hogy a kiírt állásokra néha egyáltalán nem érkezik jelentkezés. A szakmabeliek már tudják, hogy jobb máshová menni…

http://www.jungewelt.de/2011/04-13/048.php