A lelkes groupie-k már közvetlenül a halálát követően követelték az előző pápa szentté avatását. Bár az ehhez vezető út első lépéseket elvileg csak pár évvel a halál után lehet elindítani, az amúgy a szabályokhoz ragaszkodó utód, XVI. Benedek talált kiskaput, így a mai, a vasárnap és a május elseje okán duplán is munkaszüneti napon dolgozva máris boldoggá avatja (a szentté avatáshoz majd kell még egy csodát találni a kétségesen diagnosztizált és állítólagosan II. János Pál közbenjárására meggyógyult apáca mellé, de biztosan akad majd). A lelkesedést nehezen mérik fejekben, hol milliónyi, hol háromszázezernyi várt résztvevőről lehet olvasni. Ott lesz viszont Robert Mugabe zimbabwei elnök, aki ellen az EU beutazási tilalmat rendelt el (és akit a helyi katolikus klérus is bírál), de az olasz államot a vatikáni szerződés kötelezi az uniós szankciók megsértésére és egy tranzitvízum kiadására. A szuvenírárusok mindenesetre készültek (a szokásos mellszobrocskák, képek, tollak és kulcstartók mellett gumibaba, beszélő kép, száraztészta). Magán a boldoggá avatási szertartáson azonban igazi relikviát használnak, a hat éve elhunyt pápát ugyanis annak idején megcsapolták, és a négy (alvadásgátlóval kezelt) vérrel töltött fiola egyikét a szertartás folyamán külön erre készített ereklyetartóba helyezik. A boldoggá avatástól azonban korántsem minden katolikus boldog: nemcsak a bántalmazottakat tömörítő szervezetek tiltakoznak, mondván, II. János Pál csakugyan nem jeleskedett a bűncselekmények üldözésében és a bűnismétlés megakadályozásában, hanem a dél-amerikai katolikusok is, akik a felszabadítás-teológus papok üldözését veszik zokon tőle.