Angolul jól olvasóknak ajánlom ezt a cikket, amely amellett érvel, hogy a vallásszabadságot az egyéb szabadságjogok speciális eseteként érdemes értelmezni: a magántulajdonhoz, a személyes autonómiához, a szólásszabadsághoz és a gyülekezéshez, és a mi a legfontosabb, a lelkiismereti szabadsághoz való jog gyakorlásának egyik fajtájaként. Nincs ugyanis olyan érv, amely indokolná, hogy a vallásgyakorlás ezeken a jogokon túlmenő védelmet kapjon, különösen ezeknek a jogoknak a rovására.
http://secularconscience.blogspot.com/2011/06/against-religious-freedom.html
A brit New Humanist oldalán pedig egy cikk, amely a következő definíciót javasolja az „ateista” szóra: „olyasvalaki, akinek nincsen szüksége istenre, mint magyarázó elvre”.
