Kínában az igényekhez képest kevés az államilag finanszírozott egyetemi képzés, ám egyre inkább van fizetőképes felső középosztály. Ők a gyerekeiket fizetős külföldi egyetemekre küldik, persze előszeretettel az USA-ba,

részben felsőoktatási szakkiállításokon (olyan, mint nálunk az Educatio) kiválasztott intézményekbe, részben úgy, hogy egy ügynök segítségével szervezik meg gyerekük kiutazását. Fizetős diákokról lévén szó az egyetemeknek jó biznisz kínaiakat fogadni, és erre a csökkenő diákszámú egyházi egyetemek is rájöttek. Ők két legyet ütnek egy csapásra: bevételhez is jutnak, és egy „ateistához”, akit meg lehet téríteni, sőt, aki vállalta, hogy betartja az iskola házirendjét, bibliaórástul, istentiszteletestül. A kulturális különbségek miatt persze nem valószínű, hogy előre fel tudták mérni (sem a szülők, sem a diákok maguk), mit is jelent az az egyházi egyetem, amiről az ügynök azt állította, kiváló képzést biztosít, de a meglehetősen tekintélyelvű társadalomhoz szokott diákok persze alkalmazkodnak és részben engedelmesen megtérnek, hiszen nem szeretnék felelni szüleik elvárásának. Persze kérdés, mi lesz ezekkel a fiatalokkal, amikor hazatérnek Kínába, de ezt még nem igazán lehet felmérni, lévén, hogy csak néhány éve kezdték becserkészni a kínai érettségizőket.
http://www.businessweek.com/news/2011-12-21/chinese-atheists-lured-to-find-jesus-at-u-s-christian-schools.html