Nem csak a mormonok szeretik a halottakat kisajátítani. Katolikus kikeresztelkedetteknek elméletileg nem jár papi temetés – ezt már onnan is tudhatjuk, hogy a magukat a buddhista közösséghez tartónak mondó katolikus sajókazai romákat azzal fenyegette a helyi polgármester, hogy nem fogja őket eltemetni a pap. De azért sokszor mégis papos temetést kap a hitetlen elhunyt hullája, mondván, az elhunyt élete végén megbánta, hogy kilépett az egyházból. Ezt a gyakorlatot legitimizálta most egyházjogilag az osztrák püspöki kar. Aki kilépett az egyházból, de életében nem tiltakozott elég hangosan az egyházi temetés ellen, annak a rokonok most már hivatalosan is egyházi búcsúztatást rendezhetnek, igaz, mise nélkül. Ha túl látványosan kellene átgázolni az elhunyt holttestén, akkor azt javasolják a püspökök, kellékek nélkül kísérje a pap az erre igényt tartó rokonokat a társadalmi szertartásra. Amúgy meg akit egyszer megkereszteltek, az örökké az egyházhoz tartozik szerintük, akkor is, ha kilépett.
A reformkatolikusok örülnek, mert az első lépést látják ebben afelé, hogy az újraházasodott elváltak is áldozhassanak, míg a felekezetmentesek azt kérdezik, hogy akkor most még külön vetessék magukat nyilvántartásba, hogy tényleg nem kérnek majd papi temetést. Egy a gyerekkorában elszenvedett bántalmazások miatt az egyház iránt kevéssé lelkesedő férfi azt nehezményezte, hogy az anyja temetésén a vallásosnak maradt fivérét kísérő pap előtérbe tolta magát, míg egy másik szervezet arra tippel, hogy egészen egyszerűen jól jön a temetésekért kapott bevétel.