Aki még nem olvasta a "házvezetőnő levelét" a Galamuson, tegye meg. Pár sor:

Krisztusban tisztelendő Atyám!
...
Na de hogy te, édes kis madaram, arról kezdjél ott énekölni, miként is kéne eltiltanotok minket, gyenge nőket éppen e förtelmes bajok bölcs megelőzésétől?! Azt forszérozván, hogy még védekezéshez alkalmas hüvelylabdacs se legyen?!
...
Mégis, hogy bírod ezt te a fényes elmédben öszvefüggésbe hozni az jóságról alkotott elképzeléseddel? Vagy talán Te, szívbéli kokaskám, valóban jóságnak bírod-é látni azt, amit az én hites uram, Józsi, az elmúlt napokban énvelem művelt? Hogy ugyanis az sárban fetrengő disznaink lakása körül kergetett engem körbe, éspediglen a legnagyobb petrencerúddal! Amikor is – éppenséggel a sekrestyés úr újbólilag engedélyezett, házi pályinkájának gőzeitől megvilágosodván – zsenge porontyunknak, Miklósnak orrán vélte fölfedezni a te becses nózid nemes rajzolatját!
...
Tartanom kell-e attól, hogy ismét az fog békövetkezni, amiből is a mi Miklóskánk élete szárba szökkent?
...
Lájkolom a pici szíved, mondd meg hát akkor most nékem, szent fogadással: mi vár rám ezután a te karjaidban? Vajon a férfi fogadkozások gyenge és ingoványos talajára kell-é elképzelnem a mi szerelmetes egybefonódásunkat?
...
Nincs tenéked olyan erős, választható szakmád, életem üdvössége, hogy odahagyván az Isten magasan ülő szolgájának elfoglaltságát, s a mi kis Miklóskánkat is üstöllést nevedre véve, magadra vállald velem egy további, nyolc-tízgyermekes társaság eltartásának terhét.

Olvassátok az egészet: galamus.hu/index.php