Az izraeli Haarec napilap még áprilisban riportot közölt a pszichiátriai gyógyszerek spirituális célú használatáról egyes nagyonultraortodox közösségekben. Nem, nem arról van szó, hogy pszichoaktív szerekkel sámántranszot idézzenek elő. Hanem arról, hogy az amolyan engedelmességi problémákkal küszködőket a férj vagy a rabbi kérésére begyógyszerezik.
A haredi közösség korábban elutasította a pszichiátriát, de a gúr haszidok közössége egyre nyitottabbá válik iránta. Erről tavaly év végén konferenciát szerveztek a (szintén haredi) miniszterhelyettes részvételével, ahol egy ismert pszichiáter a beilleszkedési problémákkal küszködők gyógyszerezése mellett érvelt. Míg régebben ezeket a problémákat nem volt hajlandó betegségként kezelni, újabban megváltoztatta a véleményét és az fejtette ki, jó megoldás a maszturbáló vagy homoszexuális diákokat antidepresszánsokkal kezelni, mert ezek lenyomják a libidót, és a társadalmi elvárások be nem tartása amúgyis depressziót okoz.
A Haarec aztán talált féltucat érintettet (volt, aki közösségében maradt, volt, aki távozott a szekuláris világba, ahol már nincsen szüksége bogyókra), akik elmesélték begyógyszereztetésük történetét, és kiderült, hogy neves pszichiáterek közreműködésével történik a diagnózis és a gyógyszerfelírás – nem négyszemközt, hanem tanár, esetleg szülő jelenlétében, amit azzal magyaráznak, hogy ezek a zömmel fiatal problémások nem nagyon találkoztak előtte szűk közösségükhöz nem tartozó emberrel. Mindez magánklinikán (azaz nem az állami egészségügyben), ahol az orvos egyszer látja a pácienst, aki jellemzően nem maga fizeti a kezelést (vagy a szülők, vagy egy eredetileg meddő párok kezelésének finanszírozására létrehozott alapítvány fedezi a költségeket).
A Haarec cikke széles körben gerjesztett vitát, az érintett pszichiáterek hangsúlyozzák, hogy csak a legjobbakat akarják, de hát mégis kérdés, hogy az orvosnak a páciens vagy a közössége érdekeit kell szem előtt tartania…