Egy felmérés szerint még a vallásos törökök is szekuláris államot akarnak: egy reprezentatív felmérés szerint a megkérdezettek 90%-a szerint a készülő új alkotmányban szekulárisnak kell meghatározni az államot. A megkérdezettek fele a mostani megfogalmazást tartaná meg, a 40% pedig úgy határozná meg, hogy az állam egyforma távolságot tart minden felekezettől. Bár a megkérdezettek 19%-a „iszlamistának” mondta magát, az összes megkérdezettnek csak a 8,7%-a volt azon a véleményen, hogy az alkotmányba nem kell szekularizmus. A megkérdezetek 82%-a ragaszkodik továbbá „Atatürk forradalmi elveihez”.
A miniszterelnöknek, Recep Tayyip Erdogannak mindeközben kissé más tervei vannak. Ezért október végén, majd újból november 10-én a köztársaságért és szekuláris államért tüntettek Ankarában. Az októberi tüntetést a hatalom lévő párt által irányított főváros betiltotta azzal, hogy „provokáció”, és a köztársaság megalapításának 89. évfordulója alkalmából Atatürk mauzóleuma elé vonuló tömeget vízágyúkkal és könnygázzal oszlatták. November 10-én, Atatürk halálának évfordulóján ismét tüntettek, ezúttal négyszázezren gyűltek össze a mauzóleumnál. A köztársaság értékei Törökországban mindmáig az államalapító Kemal Atatürkhöz kötődnek és sajátos módon személyi kultuszában fejeződnek ki. A köztársaság és az iszlamizmus harca így különös módon Atatürk nevének és portréjának eltűnésében jelenik meg.
A felvonulók mind a két alkalommal az állam egyre erősebb iszlamizálódása ellen tüntettek, mert úgy látják, a miniszterelnök, Recep Tayyip Erdogan és pártja, bár világinak mondja magát, a gyakorlatban egyre inkább arra törekszik, hogy Iránhoz hasonló teokrata neo-ottomán államot hozzon létre. A külpolitikában elsősorban iszlamista kormányokkal fűzi szorosabbra a kapcsolatokat és elfordul a nyugattól. A szekuláris törökök arra hívják fel a figyelmet, hogy az oktatási rendszert elvallásosítja és állami iskolákat vallási iskolákká alakít át, a nőkre egyre inkább rákényszeríti a fejkendőviselést, ellehetetlenül az alkoholárusítás, és bebörtönzik az ellenzéki katonai vezetőket és újságírókat - megfigyelők szerint Törökországban több újságíró ül börtönben, mint Iránban vagy Kínában. Fazil Say zongoraművészt pedig istenkáromlás miatt üldözi a török állam.
Bár papíron a nők helyezte javult, a gyakorlat ezzel ellentétes. Míg régebben a bíróság előtt nem volt érv a vallási hagyomány, Erdogan arra szólította fel a bírákat, az ítélet meghozatala előtt kérjek ki a vallási vezetők álláspontját. Elméletben minden nagyobb városnak menedékházakat kellene létesítenie bántalmazott nők számára, a gyakorlatban kevés van, és azt is civil szervezetek működtetik – akiket a kormány azzal vádol, hogy szétrombolják a családot. A nők számos tüntetést szerveztek Erdogan ellen, így például az abortusz lehetőségének megőrzése érdekében. Tiltakoztak akkor is, amikor Erdogan legalább három gyerek megszülését követelte – a tüntetők közölték vele, „szülj te magad”. Ma a török nők átlagban 2,2 gyereket szülnek, és ez több, mint ahányra vágynak. A nők helyzetét jól mutatja, hogy míg 2010-ben a közigazgatási bírák 36%-a nő volt, arányuk mostanra 2%-ra csökkent.
Erdogan maga jelentette ki, hogy az állami megrendeléseket egy iszlámbarát gazdasági csoport fogja elnyerni. Szimbolikus jelentőségű, hogy a kormányzó „mérsékelt” iszlamista AKP ki akarja venni a képviselői esküből azt a kitételt, amelynek értelmében a képviselő a demokráciára és a szekuláris berendezkedésre esküszik fel.
http://www.reuters.com/article/2012/10/29/us-turkey-march-idUSBRE89S0R620121029
http://www.siawi.org/article4456.html
http://www.secularism.org.uk/news/2012/11/turkish-government-moves-is-islamist-agenda-forward-another-step
http://hpd.de/node/14421
http://www.emma.de/ressorts/artikel/europa/tuerkei-modell-oder-horrorvision-1/
