Libanon polgárháborúját szekuláris polgári állam létrehozása helyett a felekezetek kiskirályságának kényes egyensúlyának kialakításával próbálták lezárni. Ebben a lakosok nem polgárok, hanem valamely szekta képviselői, és az ilyesféle állam nem ad teret azoknak, akik túllépnének a felekezeti határokon. Például azzal, hogy házasságot kötnek. A családi ügyek ugyanis a papok markában maradtak (ahogy Izraelben is, mellesleg), így aki más felekezetűvel akar összeköltözni, annak két megoldása maradt: vagy az egyik fél megtér a másik vallására, vagy külföldre mennek. Iparág épült arra, hogy esküvő-utakat szervezzenek Ciprusra.
Egy fiatal szunnita-síita pár egy emberijogi szervezet segítségével más utat választott: egy joghézagot kihasználva hetekig a hivatalokat járva lemondtak vallásukról, majd közjegyző előtt kötöttek házasságot, és az okiratot benyújtották állami elismertetésre. Az államelnök Facebookon is lájkolja a dolgot és fontos lépésnek tartja a nemzeti egység felé, a miniszterelnök viszont beszélni sem hajlandó a dologról, míg a főmufti elítélte a polgári házasságkötés liberális iszlámellenes mételyét és közölte, aki ilyesmit támogat, azt hitehagyottnak tekintik és nem kaphat papos temetést muszlim temetőben. Ettől a két család beijedt és közleményt adott ki, hogy ez a lépés a fiatal pár személyes döntése volt.
A polgári házasságkötés persze alapjában rendítené meg a politikai berendezkedést, és számos családjogi probléma rendezését követelné meg. A legújabban felvetett megoldási javaslattal éppen ezt a rendezést kerülnék meg: 19. bevett felekezetnek létrehoznák a felekezeten kívüliek felekezetét.

http://derstandard.at/1358305688250/Libanon-Eine-Hochzeit-als-Staatsaffaere via www.hpd.de