Svájc szövetségi államként sok tekintetben olyan, mint az EU, csak sokkal előrébb tart az integrációban (miközben közvetlenebb demokratikus hagyományokkal rendelkezik; a nép mindenféle szavazások útján a fontosabb kérdésekben maga dönt: a gazdag és focirajongó zürichiek például legutóbb leszavaztak egy stadionépítést, mert eltúlzottnak tartották a beruházás 50 milliárd forintnyi költségvetését). Az alaptanterveket a kantonok határozták meg, de a családok mobilitása miatt a túlságosan eltérő tantervek megnehezítették a gyerekek életét. Ezért 21 kanton úgy döntött, kénytelen némileg összehangolni, mikor mit tanuljanak a gyerekek. Ezt persze nem az órán elhangzó tanári előadás tartalmának 90%-os pontosságú rögzítésével tették, hanem – ahogyan a korábbi nemzeti alaptanterv – kompetenciákat és általánosan megfogalmazott műveltségtartalmakat határoztak meg, hogy a kantonok és az iskolák szabadsága is megmaradjon, és lehetőségük legyen a tanulók előzetes ismereteihez alkalmazkodni. Sikerült is megállapodásra jutni, amin csak az egyházak hördültek fel: ők azon sértődtek be, hogy a tanterv vallási műveltséget ad ugyan, de nem kinyilatkoztatásként adja át a vallási tanításokat, azaz nem hittant, hanem vallási ismereteket oktat. A hitoktatást (a hittételek igazságként való átadását) ugyanis a tanterv teljes egészében az egyházak és a családok kompetenciájába adja, de ez sem a katolikus püspöki karnak, sem a protestáns egyháznak nem elég, és a „nincs elég Jézus a tantervben” sirámhoz az evangélikus párt is csatlakozott, míg az inkább katolikus kereszténydemokrata párt a modellt támogatja.
A nem vallásos lakosság érdekeit (a lakosság kétharmada fenntartásokkal viseltetik az egyházak iránt) ebben a vitában a svájci szabadgondolkodók képviselték, akik alapjában véve elégedettek a tantervvel, de persze a puding próbája az evés, azaz a tanterv gyakorlati alkalmazása. Elengedhetetlennek tartanak egy bizonyos vallási műveltség megszerzését, hiszen enélkül egy átlagos hírműsor is nehezen érthető, művészeti alkotásokról nem is beszélve. Ám a vallás ma társadalmi szinten inkább folklór, mintsem megélt hit, és a kereszténység nem képezi a társadalmi együttélés alapjait – a jog sokkal inkább római, mint egyházi, és a görög ókor talán erőteljesebben formálta a jelenkori politikai és etikai rendszereket, nem beszélve arról, hogy számos ma már elengedhetetlennek tűnő alapjogot (a testi büntetések tilalmától a szólás-, vélemény- és vallásszabadságon át az egyenlőségig, az önrendelkezéshez való jogig és az általános választójogig) az egyházak szívós ellenállásával szemben kellett kiharcolni.
A szabadgondolkodók üdvözlik, hogy a tanterv követelménnyé teszi a kritikus gondolkodást, mindenütt tanítani fogják az evolúciót és az iskolán kívülre helyezi a tanulók vallási szertartásokra való felkészítését, de úgy gondolják, hiányzik a tantervből a kritikai elemzés kiterjesztése a vallásokra és hiányoznak a filozófiai, világi etikáról való ismeretek.

http://www.news.ch/Kirchliches+Hyperventilieren+wegen+Lehrplan+21/611758/detail.htm