Érdekes időzítéssel tették közzé azt a hírt, miszerint XVI. Benedek pápa 2011-2012-ben 400 papot mentett fel. Most egyszer eltekintve attól, hogy megalázó az egyházra nézve, ha olyasmit állítanak be külön dicséretet érdemlő teljesítményként, ami minden normális helyen természetes, a kirúgás tényénél fontosabb lenne azt tudni, hogy ezek a bántalmazók most hol garázdálkodnak – arról ugyanis egy szó sem esik, hogy XVI. Benedek gondoskodott volna arról, hogy állami jogszolgáltatás keretében is elítéljék őket annak érdekében, hogy többet ne dolgozhassanak gyerekek közelében.
Éppen ilyesmiket szeretne - egyelőre sikertelenül - megtudni az ENSZ Gyermekjogi bizottsága a Vatikán képviselőjéttőll, Silvano Tommasitól, aki váltig azt hangoztatta, hogy bár a gyermekek szexuális abúzusa nem gyakoribb az egyházi embereknél, a Vatikán minden vonatkozó gyermekjogi egyezményt aláírt és mindent megtesz a gyermekek bántalmazása ellen. A bizottság elnöke, Sarah Oviedo azonban konkrétumokat szeretett volna hallani az intézkedésekről. A Vatikán szerint viszont sértené az áldozatok és a tanuk személyiségi jogait az olyan kérdésekre való válasz, hogy „Milyen változásokat hoztak a vonatkozó etikai kódexekben, hogy megelőzzék a szexuális abúzust? Milyen büntetésekre ítélték azokat a papokat, akik nem megfelelően viselkedtek?”
A bizottság elnöke azt a gyakorlatot is bírálta, hogy a gyanúsítottakat nem adják át az igazságszolgáltatásnak, és a bizottság továbbra is várja a Vatikán tavaly esedékes beszámolóját a gyermekjogok érvényesítéséről, amely beszámolási kötelezettséget az egyezmény aláírásával vállalt a Vatikán.
Hogy a szép szavakon túl a gyakorlatban ténylegesen hogyan működik a gyermekbántalmazók felelősségre vonása és a hasonló esetek megelőzése, arról az a minapi hír is ad némi képet,