Elvben egy egyeurós ugyanannyit ér, akármely tagállam bocsátotta ki. Az olasz kibocsátási kontingens terhére vert vatikáni euróhoz azonban nem lehet névértékén hozzájutni: a 3,88 eurót érő sorozatot a kibocsátó 30 euróért adja tovább az érmekereskedőknek, akik aztán olyan 200 euróért árulják a Szent Péter téren. Többek közt ennek szeretne véget vetni az EU.
San Marinóhoz és Monacóhoz hasonlóan különmegállapodás teszi lehetővé a Vatikánnak, hogy annak ellenére bocsásson ki eurót, hogy nem uniós tagállam: 2004 óta évi egy millió eurónyi eurót bocsáthat ki, ennél többet csak speciális alkalmakkor engedélyeznek neki (pl. 2003-ban és 2005-ben, II. János Pál pápává avatásának 25. évfordulója, illetve halála évében). Eddig ez az egymillió kivétel nélkül gyűjtőknél kötött ki. Ennek szeretnének most véget vetni a tagállamok: januártól a kibocsátott pénzeknek legalább az 51 százalékának normál forgalomba kell kerülnie. A tárgyalásoknak, amelyekről a tagállamok most döntöttek, azonban nemcsak erről szólnak. A Vatikán az eddigi 2,3 szorosára szeretné engedélyt kapni. Az EU a maga részéről azt is el szeretné érni, hogy a Vatikán együttműködjön a pénzmosás és a pénzhamisítás üldözésében. A vatikáni bankot, az "Istituto per le Opere di Religione" elnevezésű intézményt ugyanis azzal gyanúsítják, hogy kiváltságos helyzetével élve kétes ügyfelek pénzét mossa - az olasz pénzügyőrök épp azt firtatják, valójában kik a tulajdonosai a vatikáni bank nevén az Unicreditnél vezetett számláknak, és talán a gyanúsítások is hozzájárultak ahhoz, hogy szeptemberben a pápa új vezetőt, a pénzügyi etika tanárát nevezett ki a bank élére.