A meglehetősen széles körű autonómiával bíró svájci kantonok között már csak Bernben fizetik teljes mértékben közpénzekből a lelkészek, papok bérét. Azaz ezt az összeget a kanton az egyházak számára a hívőktől beszedett egyházadón felül adja át. Egy berni adófizető pert indított ez ellen a gyakorlat ellen és követeli, hogy a kanton adóhivatala részarányosan csökkentse az általa fizetendő adó összegét. A vallási és világnézeti szabadságot ugyanis sérti, hogy mindenkinek kötelezően hozzá kell járulnia a három történelmi egyház hitéleti költségeihez. A követelést a közigazgatási hivatal elutasította, így a felperes a svájci szabadgondolkodók segítségével fellebbezett, mondván, nem áll fenn olyan jelentős közérdek, amely indokolná az adókivetést ilyen célokra (hiszen nem az egyházak által szerződés keretében nyújtott szociális szolgáltatásokról van szó, hanem tisztán hitéleti költségről), és az egyházi személyek ellátását szolgáló birtokok 1804-es államosításáért járó ellenszolgáltatás is elvesztette jogosultságát kétszáz év elteltével.
A többi kantonok közül van, ahol a felekezeten kívüli adófizető visszakérheti adójának a papi, lelkészi munkabérre fordított részét, Schaffhausen egy fix összeget biztosít a történelmi egyházaknak erre a célra, Bázel vidéke pedig egy fix alapösszeg mellett egyháztagonként 35 frankot ad a közösből a papi bérek fedezésére. Zürichben az idéntől nem járulnak hozzá az általános adóból a papi, lelkészi bérekhez.