Tálcán kaptunk megint egyszer egy esettanulmányt arról, miért is kevés a nő a szkeptikus és ateista mozgalmakban. Történt ugyanis, hogy a nemrég tartott dublini ateista konferencia egyik előadója később mellesleg megjegyezte, hogy az esti beszélgetésből hazamenet egy fickó követte és hajnali négykor a szálloda liftjében ajánlatott tett neki, és azt javasolta, ne tegyék, mert ez ebben a formában (minden előzmény [beszélgetés, szemezgetés, akármilyen interakció] nélkül, és olyan helyen, ahova menekülési útvonal nélkül össze vagy zárva valakivel) rendkívül kellemetlen és elriaszthatja a nőket attól, hogy ilyen összejöveteleken részt vegyenek. Ebből aztán hatalmas blogvihar keletkezett, amelyben Richard Dawkinsnak is meglehetősen korlátolt kommentárt sikerült megejtenie PZ Myers blogbejegyzésén (közölte, felesleges hisztizni, amikor másutt nőket csonkítanak meg – fel is vetette valaki, hogy ez alapján felesleges küzdeni a kreacionizmus térhódítása ellen, amikor másutt ateistákat ölnek meg).

A dolog iróniája, hogy Rebecca Watsont történetesen épp arra szokták felkérni mindenféle ateista és szkeptikus konferenciákon, hogy a vallások nőellenességről beszéljen, viszont a saját háza táján nem akarják, hogy söpörjön...

http://pandagon.net/index.php/site/because_of_the_implication
http://blogs.discovermagazine.com/badastronomy/2011/07/05/richard-dawkins-and-male-privilege/
http://scienceblogs.com/pharyngula/2011/07/always_name_names.php
http://skepchick.org/2011/07/the-privilege-delusion/
http://skepchick.org/2011/06/on-naming-names-at-the-cfi-student-leadership-conference/