New Yorkban is ateista buszok köröznek a városban - vagy kéttucatnyi (úgy tűnik, az USA-ban könnyebb reklámfelülethez jutni, mint az állítólag olyannyira elvilágiasodott Nyugat-Európában). Üzenetük: "Nem kell hívőnek lenned ahhoz, hogy jó ember légy".
http://friendlyatheist.com/2009/06/19/atheist-bus-campaign-in-new-york-city-2/
Nem itt és most lett ez először megfogalmazva, de nem árt tudatosítani - szóval: keresztényként (zsidóként, muszlimként, buddhistaként - helyettesítsd be a megfelelőt) mélyen sértve érzed magad és úgy érzed, lebecsülik, lekicsinylik, nevetségessé teszik hitedet? - Kapaszkodj meg: amikor azt vallod, Jézus Krisztus a messiás és Isten fia, és a pápa az ő képviselője, nemcsak azoknak a borzasztóan racionális ateistáknak a józan eszét sérted, hanem mélyen megsérted a zsidókat azzal, hogy tagadod, a messiás ideje még nem jött el, sérted az igazhitűeket, mert tagadod, hogy Mohamed az egyetlen Allah igaz próféta, sérted a nem-katolikus keresztényeket, és nem tudom, kit mindenkit még. Amikor hiszel, szükségszerűen legalább annyira sérted mindazokat, akik éppen ebben a hittételben történetesen nem hisznek, mint amennyire ők téged azzal, hogy a te vallási meggyőződésed részleteinek hallatán csak fejüket rázzák.
Inkább tartsd meg szépen magadnak, ahelyett, hogy másokat sértegess.
Mario Mauro, az olasz konzervatívok által az Európai Parlament elnöki székére javasolt eddigi alelnök jelölése ellen tiltakoznak az olasz atesiták és agnosztikusok. Olaszországban homofób és a romaproblémát erőszakos fellépéssel egyszerűen megoldhatónak gondoló politikusként tett szert hírnévre. Amikor januárban az EBESZ-ben is funkciót vállalt, közölte, ebben vallása is fontos szerepet játszik, ugyanis diszkriminálva látja a kereszténységet. Állam és egyház szétválsztásának elvét helytelenítve annak adott hangot, hogy az EU országaiban az egyház (értsd alatta a katolikust) nem érvényesül eléggé, mint közéleti tényező. A volt kommunista országokban véleménye szerint akörül forog minden, hogyan és mikor szolgáltatják vissza az egyházi tulajdont, ezzel ellentétben az EU országaiban inkább a szekularizmus formáját ölti a diszkrimináció (az nem derült ki, hogy Magyarország szerinte melyik kategóriába tartozik). Nézeteiről mindenesetre nem mondható, hogy olyan nagyon összhangban állnának az európai alapértékekkel...
http://www.secularism.org.uk/vice-president-of-the-european-p.html
Egy az USA-ban 1500 14 és 26 év közötti, házasságon kívül teherbe esett nőkön végzett felmérés szerint miközben a kimondottan konzervatív nézeteket valló nő ritkábban választották az abortuszt, az egyházi fenntartású magániskolák hallgatói és volt diákjai között gyakoribb volt az abortusz, mint az állami iskolák volt és jelenlegi hallgatói között (a vizsgált terhességek negyede végződött abortusszal). Miközben az ok-okozati összefüggések vizsgálatára a kutatás nem tért ki, annyit azért megállapíthatunk, hogy az egyházi fenntartású iskolák léte önmagában nem javítja a kihordott terhességek arányát.
http://www.reutershealth.com/archive/2009/06/02/eline/links/20090602elin006.html
Hónapokon keresztül hős példaképként ünnepelte az amerikai abortuszellenes mozgalom azt a nőt, aki blogján elmondta, annak ellenére döntött az abortusz ellen, hogy April-Rose-nek nevezett magzata életképtelen és születése után legfeljebb napjai lesznek hátra. A B.-ként hírnévre szert tett anya, aki blogját Bibliaidézetekkel és keresztény zenével tarkította, reménytelen terhességével hamar az abortuszellenzők jelképévé vált, akik olyannyira szívükbe zárták őt, hogy ajándékokat és pénzt küldtek neki.
A „szülés” és a „baba” néhány órával későbbi „halála” után az ál-anya azonban blogjára feltett egy fotót, amelyen ő maga a kendőkbe burkolt babával volt látható. Ez lett a veszte. A babát ugyanis felismerte Elizabeth Russell New-York-i babakészítő iparművész, aki az interneten lebuktatta a szélhámost. Eleinte szidalmazó e-maileket kapott az "anya" rajongóitól, aki azonban hamar előkerült és bevallotta, valóban hazudott. Az imposztor azt ígérte, az adományokat jótékony célra ajánla fel.
http://www.tagesanzeiger.ch/ausland/amerika/Das-erfundene-Baby-das-Amerikas-Christen-liebten/story/25093918
Egy brit vallási lányiskola amúgy megfelelően, értsd hosszú ruhában-fejkendőben dolgozó titkárnőjéről e-mailen fejkendőmentes kép keringett - és mivel a fiatalasszony rövid hajú és nadrágot hord, a szülők elbizonytalanodtak, hogy vajon valójában nem férfi-e és felháborodásukban ki is rúgatták.
Kálvin János ötszázadik születésnapját ünneplik a genfiek. A világirodalomban a vallás Robespierre-jeként szereplő alakot, aki 1536-ban érkezett Genfbe, ahol 20 évnyi munkával, besúgókkal és inkvizícióval, kivégzésekkel és száműzetésekkel érvényre juttatta vallási meggyőződését - éppen őt éppen az ünnepelni vágyók rehabilitálnák. Külön erre az alkalomra alkotott csokoládéval és borral - azt az embert, aki világéletében megvetette a földi örömöket, a társas összejöveteleket és a táncot, és Genf minden kocsmáját bezáratta.
http://www.tagesanzeiger.ch/wissen/geschichte/Johannes-Calvin-Ein-Religionsterrorist/story/17583881
...de nem épp hízelgő hírrel: a budapesti buszokon látható istenreklám kapcsán kerültünk fel, sőt, a megrendelő honlapjának angol verziójából is idéznek (egészen jó az angolsága, talán egy londoni magyarnak köszönhetjük a szerencsét?). Mondják a pszichológus kutatók, hogy azok félnek úgy igazán, akik bizonytalanok: az erős hívők "tudják", hogy üdvözülnek, a meggyőződéses agnosztikus nem foglalkozik a témával, az erős ateista pedig úgy látja, nincs miért aggódnia - a bizonytalan viszont hisz is, meg nem is, és fél, mert jól tudja, hogy nem hisz eléggé, annyira viszont mégis hisz, hogy féljen. Nos, ha olyasvalaki (nem túl mélyen szántó) eszmefuttatását akarod olvasni, aki "nem vallásos", sőt, nem is mélyen hívő, ám fél attól, hogy nincs isten, mert akkor mindenki csak az élvezetet hajhássza (nyilván magából indul ki, és az a gondolat, hogy az ember nemcsak félelemből lehet jó, már meghaladja képzelőerejét) - nos, akkor ez neked való olvasmány.
A katolikus öncenzúra mellé most kóser googlit is szerkesztettek, hogy a keresők tévútra csábító találatok nélkül találják meg az őket érdeklő híreket és webáruházakat. Szombatonként a kereső sem dolgozik.
http://brightsblog.wordpress.com/2009/06/17/koscher-suchen/#more-4980
Aggódnak a zürichi katolikusok, mert a Churban székelő püspök helytartójának a jelen szerint egy ultrakonzervatívnak és az Opus Dei tagjának tartott személyt kívánnak kinevezni. Korábban sem volt mindig zökkenőmentes az együttműködés a zürichi egyházszervezet és a churi főnök között: amikor vagy húsz éve II. János Pál a helyiek akarata ellenére nevezte ki püspökké a korábbi püspökhelyettest, addig tiltakoztak (és zárolt számlára fizették az egyházadót), amíg a prelátust (bizonyos Wolfgang Haas nevezetűt) végül a bizonyára engedelmesebb Liechtenstein élére helyezték. A mostani püspök mindenesetre ügyel arra, hogy az egyházban dolgozó laikusok megbízatásuk átvételekor nyilatkozatban vállalják az engedelmességet.
http://www.tagesanzeiger.ch/zuerich/kanton/Staehlerne-Keule-fuer-Zuerich/story/20292252
Miután a német buszkampány szervezői 17 város közlekedési válallatától kosarat kaptak, inkább szereztek külön járművet, feliratozták ("Es gibt mit an Sicherheit grenzender Wahrscheinlichkeit keinen Gott. Werte sind menschlich - Auf uns kommt es an", azaz kb. "Szinte biztos, hogy nincsen isten. Az értékek emberiek - rajtunk múlnak."), és most három hétig ezzel járják körbe Németországot. Első állomásuk (május 30-án) Berlin volt, ahol néhány honappal ezelőtt a vallásoktatás kötelezően választhatóvá tételéért kampányolók nemcsak reklámozhattak, hanem a népszavazáshoz aláírásokat is gyűjthettek (igaz, a cég közölte, hogy tanult a dologból, és a jövőben semmilyen valláshoz kötődő reklámot nem engedélyez).
A svájci szabadgoldolkodókat sem fogadták a közlekedési vállalatok - még azok sem, amelyek járművein a katolikus (Genf), a református (Bázel), illetve egy újprotestáns (Schaffhausen) hirdethették igéiket, így most óriásplakátokat terveznek bérelni.
Bécsben az utolsó pillanatban állította a közlekedési vállalat a kampányt. Sőt, az osztrák tévé, bizonyára istani sugallatra, már azt is tudja, hogy Grazban is letiltották a kampányt - még mielőtt a szervezők egyáltalán megkeresték volna az ottani céget.
Budapesten néhány napja vallásreklámot láttam egy hetes busz(családhoz tartozó jármű) hátulján. Őszintén szólva kíváncsi lennék...
Két vélemény jelent meg a Népszabiban az egyházalapítással kapcsolatban. Közismert, hogy meglehetősen egyszerű egyházat alapítani: lényegében kell hozzá megfelelő számú ember, és be kell nyújtani az alapszabályokat. Az állam nem viszgálja/vizsgálhatja, hogy az adott közösség valóban elsősorban vallási, avagy gazdasági érdekből jött-e létre. Ezért javasolja Boros Tamás a szabályok szigorítását, ami azzal járna, hogy az új vallási közösségek a feltételek teljesítéséig egy ideig csak sima egyesületként működnének, egyházi előjogok nélkül. Vankó Zsuzsanna ezzel szemben a vallásszabadság fontos elemének tartja, hogy az állam minden vallási közösségnek tegye leehtővé az egyházi privilégiumok mielőbbi megszerzését.
Arra persze egyikőjük sem hívja fel a figyelmet, hogy borzasztóan egyszerű a megoldás: kezeljük egyformán az összes civil szervezetet. Annál is inkább, mert a szociális, társadalmi szerepvállalásuk tekintetében semmi nem indokolja előjogaikat a nem vallási alapú szervezetekkel szemben, ami viszont a lelkigondozásos aspektust illeti, annak teljes mértékben el kell különülnie az államtól.
Berlinben tegnap népszavazáson vetették el a kötelezően választható hittan bevezetését, amellyel a kezdeményezők szándéka szerint kiváltható lett volna a kötelező etikaoktatás az iskolákban, amelynek keretében a különböző felekzetű és felekezet nélküli tanulók közösen vitatják meg egymás nézeteit jóról és rosszról. A népi kezdeményezés egyértelműen bukott meg, az elfogadáshoz (Magyarországhoz hasonlóan) az összes választópolgár szavazatának 25%-ára lett volna szükség, de a szavazás a "Pro Reli" kezdeményezőinek hangos kampánya ellenére alacsony részvétel mellett zajlott, és a szavazóknak kevesebb, mint a fele (48,5%, az összes választópolgár 14%-a) támogatta a kezdeményezést.
Németország legtöbb részén kötelező (és államilag finanszírozott) a hitoktatás, Berlinben (és Brémában) azonban a második világháború vége óta fakultatív. A 7. osztálytól kezdődő kötelező közös etikaoktatást egy nagy port kavart gyilkosság nyomán vezették be: a tanárok azt tapasztalták, hogy a muszlím családból származó gyerekek egy része helyesli, hogy a nyílt utcán édestestvére megölt egy 23 éves nőt és kisfiát, mert az asszony elvált és ezzel "szégyent hozott a családra". Hitoktatásra természetesen továbbra is bárki beirathatja gyermekét, de ez továbbra sem mentesít senkit a kulturális párbeszéd alól.