Összkeresztény-zsidó imaszobát hoztak létre április 18-án a budapesti Teve utcai rendőrszékházban annak érdekében, hogy az állomány ezen vallásokhoz tartozó tagjai szolgálati idejükben is gyakorolhassák vallásukat. A más felekezetű, agnosztikus és ateista rendőröknek továbbra sincs hova visszavonulniuk.
Mi köze ennek az ügynek a szekularitáshoz?
Nem "csak" azért, mert a bíró történetesen éppen abortuszt akart megakadályozni (azaz teste feletti önrendelkezésében akadályozta meg az elítéltet). Hanem azért, mert neki jogot kell szolgáltatni (nem igazságot és nem erkölcsöt), azaz azt kell kimondania, hogy a jogszabályok hogyan értelmezendők az adott konkrét esetben. Ezzel szemben mit is tett itt: a saját egyéni-egyedi erkölcsi véleményét erőltette másra ahelyett, hogy a neki ebben az esetben nem tetsző, ámde közmegegyezésen alapuló jogot szolgáltatott volna. Ezzel súlyos szereptévesztésben van és fogalma sincs a bírói feladat lényegéről, ergo egészen egyszerűen alkalmatlan a posztjára.
Ugyanúgy, ahogy az az orvos is alkalmatlan a pályájára, akinek erkölcsi meggyőződése tiltja, hogy bizonyos kezeléseket alkalmazzon vagy ne alkalmazzon. Neki nem az a dolga, hogy eldöntse, a páciense erkölcsileg mire jogosult és mire nem. Ne "csak" az abortuszra vagy a fogamzásgátlásra gondoljunk (az önrendelkezés olyan korlátozásaival szemben, amelyek kizárólag nőket érintenek, hogy-hogynem igen elnéző bír lenni a "köz"): képzeld el, hogy olyan orvos keze közé kerülsz, aki vallási meggyőződéséből kifolyólag nem hajlandó idegen vért adni neked.
http://szekularisfigyelo.blog.hu/2008/04/18/kenyszerterhesseg
Kiegészítés, 2008. április 22.: A Pest Megyei Bíróság meghallgatja a bírót, mert megengedhetetlen, hogy saját erkölcsi ítéletét belefoglalja a határozatba: http://www.nol.hu/cikk/489374/
A gödöllői bíróság terhessége kihordására kényszerített egy szabálysértés miatt harmincnapos elzárásra ítélt, tízhetes terhes nőt azzal, hogy elutasította az elzárás kórházi kezelés céljából történő felfüggesztése iránti kérvényét.
Az index.hu idéz az ítélet indoklásából: "A bíróság nem nyújt segítséget olyan - egyébként törvényben, bizonyos körben meghatározott és engedélyezett - deviáns magatartás végrehajtásához, mely a magzati élet kioltásához vezet, s az általános erkölcsi felfogás szerint elítélendő. A gyermek megszületését követően, abban az esetben ha az eljárás alá vont személy a neveléséről gondoskodni nem tud, lehetőség van örökbe adásra".
Németország 1991 óta zsidó bevándorlókat fogad a volt Szovjetunió területéről. 1990 és 2003 között összesen 220 000-en érkeztek. Tavaly óta azonban a bevándorolni szándékozónak bizonyítania kell, hogy valamelyik németországi zsidó közösség tagjává fogadja őt. Ez pedig nehézségekbe ütközik, ugyanis a FÁK-ban a zsidóság nemzetiségi kategória, és sokan apai ágon örökölték zsidó kultúrájukat és szokásaikat (családnevüről nem is beszélve), miközben a német zsidó vallási közösségek számára az számít zsidónak, aki anyai ágon az. Így 2007-ben mindössze 14-en érkezett Németországba.
http://www.maerkischeallgemeine.de/cms/beitrag/11185189/492531/Juedische_Zuwanderung_geht_zurueck_Kaminer_duerfte_nicht_mehr.html
A francia CSA kutatóintézet 2006 őszén telefonos felmérést végzett a magukat katolikusnak mondók körében. A táblázatok kevés franciatudással is értelmezhetők; néhány főbb eredményt azonban kiemelünk.
Az első kérdés a katolikus identitás forrására kérdezett rá: a megkérdezett katolikusok 55%-a azért tartja magát katolikusnak, mert katolikus családból származik; 21% azért, mert hívő, 14% pedig, mert ez felel meg értékrendjének.
A katolikusok fele kizárólag családi eseményekre (46%) vagy egyáltalán nem (6%) jár templomba; 31% azok száma, akik a vallási ünnepek alkalmából vesznek részt misén. 8, ill. 9% jár hetente, ill. havonta többször misére.
45%-ukkal időnként vagy csak kivételesen fordul elő, hogy imádkozik, 29% soha nem imádkozik, naponta 16%, hetente vagy havonta néhányszor 11% érzi ennek szükségét.
Igen csekélynek tűnik az egyház társadalomszervező ereje: a magukat katolikusnak mondók 91%-a nem vesz részt az egyház közösségi életében; az összképet csupán a kisszámú sűrűn templomba járók árnyalják, akiknek a harmada vesz részt közösségi csoportokban.
Érdekes, hogy a katolikusok többsége nem birtokol Bibliát (52%), miközben 62%-uknak van feszületük vagy Mária-szobruk. A két fő imát (Miatyánk, ill. Üdvözlégy) a katolikusok 88, ill. 81%-a fejből tudja (a vallásukat sosem gyakorlók valamivel, de nem számottevően kisebb, 78%-os arányban).
A kérdések között "vizsgakérdés" is volt: a kutatók megkérdezték, mely ünnepen ünneplik a katolikusok a szentléleknek az apostolokra szállását (ez az egyik legfontosabb ünnep). Erre a katolikusok mindössze harmada tudta a helyes választ (a legalább a hetente vagy havonta többször templomba járóknak is csak az 56%-a tudott erre válaszolni).
Az egyházról 76%-nak jó, 21%-nak rossz a véleménye, a jelenlegi pápáról, XVI. Benedekről 71% kedvező, 18%-nak rossz a véleménye. A papok cölibátusának feloldását 81, a nők pappá szentelését 75%-ban, a vallások közötti párbeszédet 80%-ban támogatják, és mindössze 3%-nyian vannak, akik szerint ez utóbbi haszontalan.
A „kulcskérdésre” („Ön szerint van-e Isten?”) a fele (52%) válaszolt igennel, 18% nemmel („nem”, ill. „nem valószínű”; s ez az arány még a 75 év felettieknél is 15%), és 30%-ot tesz ki az agnosztikusok („Nem tudom”) tábora. Azokat, akik erre „igennel” válaszoltak, megkérdezték, hogy az ő istenük inkább személytelen erő, energia, szellem, vagy olyan lény, akivel személyes kapcsolatot lehet kiépíteni. A hívők 78%-a (azaz az összes katolikus 41%-a) előbbinek látja, és 18%-uk (azaz az összes katolikus 9%-a) hisz egy „személyes” istenben; a maradék istenhívő nem tudja.
A másik kulcskérdésre adott válaszokból kiderül, a katolikus tanítások értelmében vett feltámadásban a katolikusok 10%-a hisz, miközben majdnem ugyanennyien (8%) hisznek a reinkarnációban. 53% úgy gondolja, „valami azért van”, 25% szerint a halál után nincsen semmi. A legidősebb korosztály közül nemcsak az átlagnál többen hisznek a feltámadásban (17%), hanem többen gondolják, hogy nincsen semmi (32%).
A megkérdezettek 64%-a hisz ellenben a csodákban, 58%-a pedig Krisztus feltámadásában. Mária szüzességében, a Szentháromságban és az ördögben a többség (56, 57, ill. 65%) nem hisz.
A teljes kutatás (részletes kereszttáblákkal) .pdf-ben letölthető innen: http://www.csa-fr.com
A spanyol demokrácia 30 éves történetében először fordult elő, hogy az új, 17 fős kormány mind a 17 minisztere szekuláris esküt tett, azaz nem vett igénybe Bibliát vagy Koránt. A kilenc nő és nyolc férfi (!) tagból álló, kisebbségi kormány április 14-én tett esküt János Károly király előtt, miután a március 9-i választáson a 350 képviselői mandátumból 169-et elnyert.
Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a 2008. április 2-án a Parlament felsőházi üléstermében találkozott a katolikus egyház vezetőivel. A találkozás a magyar közéletben visszhang nélkül maradt annak ellenére, hogy a Fidesz elnöke részletesen kifejtette az állam és a katolikus egyház viszonyáról vallott nézeteit, amely szerint állam és egyház jelenleg túlságosan is szét van választva. A találkozón a hírek szerint nem került kifejtésre, hogy a más felekezetek tanítását követő, a magukat „a maguk módján hívőnek” mondó, az agnosztikus és ateista (nem kisszámú) állampolgároknak milyen helyet szánna az ellenzéki vezér kormányfővé választása esetén.
http://www.nol.hu/cikk/487253
A római katolikus egyház államegyházzá tételéről Megyes Gusztáv publicisztikát közölt a Népszabadságban.
http://www.nol.hu/cikk/488132
Finanszírozási okokra hivatkozva a jó hírű tatai Eötvös Gimnáziumot is egyházi kezelésbe akarja adni a fenntartó, a szülők tiltakozása ellenére. A városban összesen három középiskola működik, a másik kettő közül az egyik alapítványi, a másik református, azaz ha a megye valóban átadja az iskolát, a világi oktatáshoz ragaszkodó szülőknek más városba kell küldeniük gyerekeiket.
Valóban sürgető lenne tehát az oktatás finanszírozásának átalakítása úgy, hogy az iskolafenntartás ne jelentsen nagyobb anyagi terhet az önkormányzatoknak, mint az egyházaknak.
Utóirat: a 2008. ápr. 17-i számában a HVG is foglalkozik a tatai Eötvös Gimnáziummal:
http://hvg.hu/hvgfriss/2008.16/200816_ISKOLAATADAS_AZ_EGYHAZAKNAK_Figyelmezteto_c.aspx
Az iskolafinanszírozási rendszer iskolák egyházi kezelésbe adására ösztönzi főleg a szegényebb önkormányzatokat. Az állami költségvetésből érkező normatív támogatás összege fenntartótól független, ez azonban nem elég az iskolák fenntartásához. Így az önkormányzatok kénytelenek saját zsebükbe nyúlni és rendes költségvetésük terhére kipótolni a hiányzó részt. Az egyházi iskolák ezzel szemben erre a célra külön kiegészítő támogatást kapnak az állami költségvetéstől, amelynek mértéke az önkormányzatok által biztosított kiegészítés átlaga. Emiatt az iskola egyházi kezelésbe adása tehermentesíti az önkormányzati költségvetést. (Vannak is önkormányzatok, amelyek éltek ezzel a lehetőséggel: http://www.nol.hu/cikk/453679/).
Az egyházi iskolák plusz állami támogatását a Vatikáni Szerződés irányozza elő, de az állam egyenlően bánik a vallási felekezetekkel és a nem-katolikus egyházi fenntartóknak ugyanannyit biztosít, mint a katolikus intézményeknek. A kiegészítést nem az egyes intézmények, hanem a felekezetek kapják meg, akik maguk döntik el, mely iskolájuknak mennyit juttatnak; a több intézményt fenntartó nagyobb egyházak így hatékonyan tudnak gazdálkodni az összeggel (a kevés intézményt fenntartó kis önkormányzatokkal és egyházakkal ellentétben). Tovább javul az egyházi iskolák finanszírozása azzal, hogy a kiegészítés egyre nagyobb mértékét nem utólag, hanem havi bontásban kapják meg (http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=1438&articleID=230423&ctag=articlelist&iid=1).
Ez a rendszer természetesen sérti a felekezeti semlegesség elvét, hiszen hátrányba hozza a felekezeten kívüli, önkormányzati oktatási intézményeket, akiknek a elvileg egyéb feladatok ellátására kapott költségvetésből kell erre fedezetet teremteniük.
A pécsi Belvárosi Általános Iskola pedagógusai és a diákok szülei tiltakoznak az ellen, hogy az önkormányzat átadja iskolájukat a katolikus egyháznak.
Az iskola Szülői Szervezete február 13-án sajtótájékoztatót tartott és közleményt adott ki, amelyben felkéri Tasnádi Péter polgármestert és a megyei jogú város közgyűlését, foglaljanak állást az ügyben (http://www.belvarosi-pecs.extra.hu/kozlemeny.htm, http://www.pecstv.hu/hir.tv?hid=29558). A jóhírű, nemzetiségi oktatást is biztosító iskola átadásának gondolata már 2007 elején is felmerült, amikor az egyházmegye néhány egyházi ingatlanért cserébe szerette volna megkapni az iskolát. A szülők és a pedagógusok közel 100%-a tiltakozott ez ellen, és 2007 áprilisában a közgyűlés az ingatlancsere ellen döntött.
A HVG úgy tudja, a Pécsi Püspökség azért szeretné megszerezni a 300 éve a város kelezésében lévő iskolát, ill. annak ingatlanját, hogy ezzel megoldja a szomszédos Szent Mór Iskolaközpont tornateremgondjait (http://hvg.hu/hvgfriss/2008.07/200807HVGFriss_335.aspx).
Az iskola aggodalmát minden bizonnyal csak fokozza, hogy az egyházmegye tavaly a szülők és a pedagógusok tiltakozása ellenére menesztette Uzsalyné dr. Pécsi Rita, a Szent Mór Iskolaközpont igazgatóját, egyik alapítóját. A volt igazgatónak a bíróság 2008 januárjában 5 millió forint végkielégítést ítélt meg, az ítélet ellen az egyházmegye nem fellebbezett (http://www.nol.hu/cikk/477681/).