Eretnek írások. Olvasás csak saját felelősségre! --- Legújabb bejegyzések az új helyen: www.szekularisfigyelo.wordpress.com! ---

Szekuláris Figyelő

Szekuláris Figyelő

Semmi izgalmas

2011. szeptember 27. - szekularisfigyelo

Tizenötezer berlini polgár ragadta meg az alkalmat, hogy nyilvánosan fejezze ki fenntartásait a katolikus erkölcsökkel szemben. Az alkalmat a katolikus egyházfő németországi látogatása biztosította – igaz, a hatóságok figyeltek arra, hogy XVI. Benedek pápa ne szembesüljön a tiltakozó transzparensekkel. A tüntetést eredetileg a Brandenburgi kapu elé tervezték a pápa parlamenti látogatásához időzítve, de a rendőrség a Potsdamer Platzot jelölte ki helyszínnek. A biztonságra hivatkozva arról is gondoskodtak, hogy a pápa közlekedési útvonalai mellett lakókat eltiltsák ablakaiktól, nehogy valami transzparenst kilógassanak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


A német születésű pápa most először jár állami keretekben Németországban, eddigi útjai vallási vezetői kirándulások voltak. Ezúttal a német parlamentben is tart beszédet, ahova a frakcióvezetők hívták el. Igaz, elfelejtettek előzőleg egyeztetni frakciójukkal, így a hatszázvalahány képviselő közül százan jelezték, nem óhajtanak díszletül szolgálni egy teokrácia fejének a szerepléséhez. A szervezők azonban ezúttal is figyeltek a látszat megőrzésére: az üres székekre volt képviselőket ültettek.
A látogatás protokollja amúgy kissé felrúgja a normál államfői látogatások protokollját: ahelyett ugyanis, hogy a német közjogi méltóságok fogadnák a Szentszék vezetőjét, mind vendéget, a közjogi méltóságoknak kell a pápa elé járulniuk. Így tett a kancellár, Angela Merkel is, aki a német püspöki konferencia székhelyére zarándokolt, és ami talán még ennél is problematikusabb, hasonló felállású összejövetelt szerveztek a különböző felekezetekkel elvben egyforma távolságtartásra kötelezett alkotmánybíráknak, akiket arra kértek fel, hogy vasárnap egy frankfurti papneveldében járuljanak a pápa színe elé.
A katolikusok közül amúgy csalódtak, mert valamiért azt remélték, hogy az 1968-as diáklázadások hatása alatt álló professzor olyan kérdésekben szólal fel, mint a gyerekbántalmazások, a lutheránusokkal való ökuméné (és ezen belül a közös áldozás), a cölibátus, az elváltakkal és homoszexuálisokkal való bánásmód, és hasonlók. Ezek azonban nem kerültek szóba, a pápának a szűkebb teológia a fontos, nem a világ, és ezt az álláspontját vállalja is, közölve, hogy az egyház túlságosan is elvilágiasodott. Ahogy azt is nyíltan vallja, hogy a katolikus egyházon kívül nincsen üdvözülés.

Közben a brit katolikus egyház azzal kénytelen szembesülni, hogy a tavalyi pápalátogatás alig hagyott nyomot a lakosságon, és reklámszempontból alighanem kidobott pénz volt a látogatásra költött sok millió font. Igaz, ennek a zömét az adófizetők voltak kénytelenek állni, magának a katolikus egyháznak még a saját maga által vállalt 12 millió fontot sem sikerült összegyűjtenie, adakozók hiányában (perselypénzben a csak a tényleg templombajárókat számítva fejenként 1,27 fontot dobtak össze). Mindenesetre egy a katolikus egyház megbízásából végzett reprezentatív felmérés szerint a nagy médiafelhajtás ellenére a megkérdezetek 29%-a még csak nem is emlékezett arra, hogy hallott volna a látogatásról, ennek konkrét részletei pedig még kevesebbekben hagytak nyomot: a megkérdezettek 1-5%-a emlékezett a látogatás olyan fénypontjaira, mint a pápának a királynővel vagy a miniszterelnökkel való találkozására. Nem emelte a látogatás a spiritualitást sem: 4%-nyian mondták, hogy a látogatás segítségével szorosabb kapcsolatba kerültek volna saját spiritualitásukkal, míg ugyanennyien ellenkező hatásról számoltak be. A megkérdezettek negyede gondolja, hogy a katolikus egyháznak a gyermekek szexuális abúzusára adott válaszok megfelelők, ötödük pedig, hogy az intézkedések is megfelelők. A megkérdezettek 70%-a úgy látja, az egyház elvesztette realitásérzékét, és bár a fele szerint a vallás a társadalomra nézve jó hatással lehet, 32%-nyian gondolják úgy, hogy a katolikus egyház gyakorol ilyen pozitív hatást. Még a katolikusok 13%-a is úgy érezte, hogy az egyház nincs jó hatással a társadalomra. – Persze nem sajnáljuk attól a négy százaléknyi embertől a pozitív spirituális hatást, de ezek a számok mutatják az arányokat: a pápa fanklubja kicsi, az egyház hatása az egyénekre pedig igen mérsékelt – ne tegyünk úgy, mintha ennél nagyobb lenne.
Egy friss, 65 ezer brit körében végzett szociológiai kutatás szerint egyébként a „Milyen vallású Ön?” kérdésre a megkérdezett britek 40%-a azt válaszolta, hogy „semmilyen”, míg 55%-a kereszténynek, 5%-a egyéb vallásúnak mondta magát. 34%-nyian hisznek egy személyes istenben, 10%-nyian valami felső erőben, 19%-nyian nem hisznek ilyesmiben, míg 29%-nyian nem tudják, illetve agnosztikusok. A megkérdezettek harmada vallásos, kétharmada nem igazán vagy nem vallásos. Ami állam és egyház viszonyát illeti, 78%-nyian azt mondták, a vallás magánügy és semmi keresnivalója a politikában (12%-nyian gondolják az ellenkezőjét), és míg a megkérdezettek 16%-a gondolja úgy, hogy a vallásnak több beleszólása kellene, hogy legyen a politikában, 70%-uk ezzel nem értenek egyet.

 

Politikai program

- A nők megfosztása a választójogtól
- A politikai pártok feloszlatása
- A halálbüntetés bevezetése
- A sajtócenzúra bevezetése
- A vallási és világnézeti szabadság megszüntetése
- A házasságon kívüli heteroszexuális, valamint a homoszexuális kapcsolatok üldözése.

Ez nem valamely arab ország új iszlamista pártjának a programja, hanem a katolikus egyház egyik elismert közösségéé, a Piusz-testvéreké. Nem is rejtik véka alá, teljesen nyíltan vállalják honlapjukon is, kiadványaikban is. A testvérek közössége Németországban bejegyzett szervezetként létezik, állami jóváhagyással iskolákat működtet, miséiket a katolikus egyház elismeri, és aki ezeken részt vesz, ezzel teljesíti miselátogatási kötelességét.
Az emberi jogokat fatális téveszmének tartják, amely az embert helyezi isten fölé, és hamis jogokat terjeszt – ilyenek a vallási és világnézeti szabadság és a vélemény- és sajtószabadság. Hamis jog a demokrácia is, amelyet tapasztalt, érett, és a közjó iránt elkötelezett keresztény férfiak gyülekezete kell, hogy felváltson. Az asszony pedig hallgasson a gyülekezetben. Alaptévedés az egy ember – egy szavazat elve is, ehelyett a férfiaknak családi és társadalmi helyzetük szerinti szavazat felelne meg a „természet törvényének”. A vallásszabadság egyébként azért hamis, mert csak egy igaz vallás van (vajon melyik), ezért a többit legfeljebb megtűrni lehet, anélkül, hogy bármilyen jogokra tarthatnának igényt. Az élethez való jogot az ember elveszítheti, ha bűncselekményt követ el (még az Ószövetségnél is szigorúbbak, hiszen a szemet szemért elvét súlyosbítva halálbüntetés nemcsak gyilkosságért jár).
Filozófusokat olvasni – Luthert, Descartes-t, Hume-ot, Sartre-t – csak úgy szabad, ahogy az orvos betegségeket vizsgál. Tiltanák a válást, a fogamzásgátlást (az abortuszról nem is beszélve), valamint bármely házasságon kívüli kapcsolatot. Példának Salazar Portugáliáját és Franco Spanyolországát ajánlják. A nő egyetlen feladata a gyerektermelés és a háztartás, a gyereket iskolás kora alatt otthon kell tartani, mert az óvoda is káros a családra nézve. Ami a gyerek az otthonán kívül tanulhat, az már káros pluralizmust jelent számukra. A felsőoktatásból ki kell tiltani a nőket, mert egy tanult lányból nem lesz kellően alázatos feleség és szorgalmas háziasszony – több akar lenni, mint egy zöldség a mosogatóban (sic: „vegetable at the kitchen sink”).

(A fenti gondolatok pontos forrását a linkben találjátok; a zöme a testvérek Civitas című, online is elérhető lapjából valók.)

 

Álláspontok ütköztetése

Marketinges hetünk van. Berlinben a pápalátogatás idejére időzítettek egy plakátakciót, amely az egyházi pénzügyekre hívja fel a figyelmet és arra buzdít, hogy aki nem akarja adójával támogatni valamely elismert felekezetet, az formálisan is lépjen ki az egyházból (ellenkező esetben ugyanis az adóhatóság automatikusan levonja tőle az egyházadót az adott egyház számára). Az egyik ilyen plakát épp a Springer sajtóház elé került - a toronyházra a Bild című bulvárlapnak a Joseph Ratzinger pápává választása felett örömködő címlapjának molinóját akasztottak:

 

 

Kéz a kézben

Két színész sajátos performanszt hajtott végre a minap Berlinben: Hitler és a pápa kéz a kézben sétálgatott a belváros utcáin. A pápa minduntalan áldást osztogatott, míg Hitler jogi okokból mellőzött bármilyen kézmozdulatot. Az akció célja az volt, hogy az érdeklődőket tájékoztassák a konkordátumról, azaz a vatikáni szerződésről. A járókelők jól mulattak, és számosan információkat kértek a szerződésről, amelyet 1933-ban kötött a náci Németország és a Vatikán. A nyélbeütés egyik főszereplője Eugenio Pacelli volt, a későbbi XII. Piusz pápa, aki a kommunistáktól való félelmében az ördöggel, azazhogy a fasiszta rezsimekkel is készségesen szövetkezett.
A Brandenburgi kapu után a Reichstag elé is vonultak, ahol felkeltették az őrök érdeklődését, akik úgy látták, Hitlernek picit megmozdult a keze, a náci karlendítés pedig tilos. Egy negyedóra után azonban elengedték őket, miután a művészek meggyőzték a rendőröket arról, hogy művészi keretekben engedélyezett a mozdulat, feltéve, hogy nem dicsőíti az önkényuralmat.


 

 

Erkölcstelen nők

Izraelben kiraktak néhány vallásos férfit a tisztiiskolából. Egy katonai rendezvényen ugyanis felháborodottan kivonultak a teremből (és nem voltak hajlandóak visszamenni), amikor a katonai zenekarból négy nő kezdett el énekelni, ami szerintük felettébb erkölcstelen. A kilenc katonából négyet rúgtak ki, miután a másik öt meggyőzte a feletteseket arról, hogy nem előre eltervezett akcióról volt szó. A szabadidős programokon persze nem kötelező a részvétel, ez viszont katonai esemény volt, és bár a tisztjelöltek többsége vallásos, az éneklő nők nem jelentenek problémát.
A parancsmegtagadók rabbija fel van háborodva a kirúgáson, mert szerinte a katonai szabályzat sehol nem tartalmaz olyan előírást, hogy női énekeseket kell meghallgatni. A hír arról nem szólt, hogyan viszonyultak ahhoz a tényhez, hogy nőkkel együtt kell szolgálniuk a seregben.

 

Népszámlálás

A katolikus egyház is kampányt indított a katolikus „szavazatok” maximálása érdekében. Amint Tóta W. rámutat, „Az egyház nyilvánvalóan azokra utazik most, akik már régen nem veszik igénybe a szolgáltatásait. Ezt azért teszi, mert úgy gondolja, hogy ha jó sokan vallják magukat katolikusnak a népszámláláson, akkor erre hivatkozva még több pénzre és befolyásra tehet szert … Saját felmérésük alapján a lakosság alig 9 százaléka tartja be a [katekizmus szerinti] minimális heti penzumot, további 9 százalék havonta egyszer teszi tiszteletét.” Tóta W. szerint a plakát felér egy vereséggel: beismeri, hogy kevés a hívő, „Hiszen miért is nem hallotta meg az üzenetet a templomban? Mert nem megy oda. És azért nem megy, mert elégedetlen a szolgáltatással, mert az egyház válaszait már nem találja kielégítőnek.” Tóta W. Árpád publicisztikája: http://hvg.hu/w/20110919_rkat

Palesztin jövő

A palesztin hatóság vezetői közölték, hogy az állam, amelynek elismeréséért folyamodnak, szekuláris és plurális lesz. Arra az újságírói kérdésre, hogy el tudna-e képzelni zsidó polgármestert a palesztin fővárosban, Ramallahban, a Palesztin Felszabadítási Szervezet ENSZ-képviselője azt válaszolta, személyes véleménye szerint jobb, ha a két népnek egyelőre elkülönítve élne, amivel izraeli körökben felháborodást keltett. Ezt követően Mahmud Habbas, a palesztin vallásügyi minisztere leszögezte, polgári államot akarnak, amelyben muszlimok, keresztények és zsidók együtt élhetnek, ha elfogadják a palesztin állampolgárságot, és maga a képviselő, Maen Areikat is közölte, ezt nem úgy értette, hogy ki akarnák tiltani a zsidókat a palesztin államból. Habbas kijelentette, meg fogják védeni a zsidó lakosságot is, de senkinek nem engedik, hogy felfegyverkezzen, és a miniszterelnök, Salam Fayyad, és Mahmud Abbasz elnök is megerősítették, szekuláris palesztin államot akarnak.

– Az még kérdés, hogy ha a három vallás követői polgárjogot élveznek, mi lesz a nem vallásosak (különös tekintettel a kitért muszlimok) védelmével. De egyelőre bízzunk abban, hogy sikerül nekik.
 

 

Van remény az USA-ban

1. Azt hiszem, a magyar média nemigen írt arról, hogy a szeptember 11-i megemlékezésekről mi „hiányzott”. Michael Bloomberg, New York polgármestere ugyanis nem hívott meg lelkészeket a megemlékezésre, amiért egyes vallásos csoportoktól hideget-meleget kapott. A déli baptisták vezetője például közölte, ez a szertartás csak azt mutatja, hogy New York a „szekularizmus epicentruma”, a polgármester hiába tesz úgy, mintha Amerika szekuláris ország lenne – nem az, és New York nincsen szinkronban Amerika többi részével. Az illetékes katolikus püspök és főrabbi viszont helyeselte a szertartás jellegét. Sajátos módon túl sok volt a vallás az ökumenikus vallási szertartáson, azazhogy pontosabban nem a megfelelő közösségeket választották. Ugyanis abból az idén kimaradtak fundamentalista keresztény csoportok, miközben buddhista apáca is szerepelhetett.
Persze nem igaz az a vád, hogy a vallás ki lett volna tiltva a szertartásból, hiszen a beszédet mondók a vallási metaforákból is merítettek, és a sok órás szertartás (amely során minden évben felolvassák az elhunytak névsorát) néma perceit is nyilván sokan imára használták.

2. Az USA hadseregének különböző szintű vezetői a közelmúltig – a katonák vallásszabadságát sértve – erőteljesen kiközösítették a felekezeten kívülieket, akik nemigen merték nyíltan vállalni, hogy nem érdeklik őket a vallásos összejövetelek és vallásilag színezett kulturális összejövetelek. Tavaly végül a katonaság által támogatott, „Spirituális felkészültség” címen futó keresztény koncertsorozatból lett botrány. „Keresztény” alatt itt nem magánéletükben vallásos zenészeket kell érteni, hanem olyan együtteseket, akik a zenét nyíltan és vállaltan térítési eszköznek használják. A legutóbbiról például a fellépők maguk úgy számoltak be, hogy „Isten vértjét vitte Fort Eustis harcosaihoz és családjaikhoz” („brought the armor of God to the warriors and families of Fort Eustis during another installment of the Commanding General's Spiritual Fitness Concert Series”). A laktanyaparancsnok nemhogy nem engedte, hogy egy hasonló, ámde szekuláris programot szervezzen az egyik katona Rock Beyond Belief, hanem kötelezővé tette a koncerteken való részvételt és megbüntette azt a vagy 80 katonát, aki inkább visszabaktatott a körletbe.
Közben azt is nyilvánosságra hozta a koncert-ügyben főszereplő katona, Justin Griffith által létrehozott Katonai Vallásszabadság Alapítvány (Military Religious Freedom Foundation), hogy az atomfegyverekkel foglalkozó csapat etikai kiképzése is erőteljesen vallásos, azon belül keresztény színezetű, olyannyira, hogy egyes csapattagok között „Jesus loves nukes speech”, azaz „Jézus szereti az atombombát beszéd” becenéven fut. Ez már kiverte a biztosítékot: a légierő összes „etikai” tréningjét felfüggesztették, és tartalmát felülvizsgálják.
A légierő főparancsnoka, Norton Schwartz körlevélben egyértelművé tette, hogy az állam vallási semlegességének elvét be kell tartani és körlevelet intézett írt, amelyben leszögezni, hogy a parancsnokoknak minden szinten mérlegelniük kell az egyének vallásgyakorlatának jogát és azt a tilalmat, hogy az állam képviselőiként bármely vallást támogassák. Mellőzniük kell annak látszatát is, hogy pozíciójukkal saját vallási preferenciájukat népszerűsítik, vagy bármely felekezetet előnyben részesítenék, mert ez kétségeket ébreszt objektivitásukkal és semlegességükkel szemben, ami rontja az egység morálját és rendjét. A parancsnoknak lehetőséget kell teremtenie, hogy a légierő tagjai vallásukat, világnézetüket gyakorolhassák, de a rendezvények lebonyolítása és reklámozása a tábori lelkész feladata, nem a parancsnoké.

 

Forradalmi fogadalom

A brit humanisták tanári segédanyagot fejlesztettek az iskolai közösségi élet erősítésére. A taneszköz-csomag az újévi fogadalom fogalmával játszva arra buzdítja a tanulókat, hogy ne a maguk, hanem mások kedvéért tegyenek fogadalmat – és valósítsák is meg. A gyerekek megtanulnak célokat kitűzni és elérni, problémákat átgondolni és megoldásokat találni, fejlesztik a közösségi szellemet és mellesleg olyan gyakorlati készségeket is gyakorolnak, mint a főzés vagy a kertészkedés.
A csomag a brit nemzeti alaptantervvel összhangban készült és ingyen letölthető innen: http://www.humanism.org.uk/humanism/humanism-today/humanists-doing/resolution-revolution

 

Közterületfoglalásos ima

Az államcsőd szélén (igaz, kérdéses, melyik szélén) tántorgó Görögország parlamentje arra kötelezte az oktatási tárcát, sürgősen építsen muszlim imaházat Athénban. 2012 végéig fel kell épülnie egy 1000 négyzetméteres, 500 hívő befogadására alkalmas dzsámi, addig pedig ideiglenes épületet kell a muszlimok rendelkezésére bocsátani. Az építkezés röpke 16 millió euróba (4 576 000 000, azaz bő négy és fél milliárd forintba) kerül majd a görög költségvetésnek. A motivációt az adja, hogy a hatóságok a muszlim erőszaktól tartanak – 2009-ban abból lett 1000 muszlim részvételével folytatott utcai csata, hogy egy rendőr állítólagosan egy rendőr egy kávéház ellenőrzése során megszentségtelenített egy Korán c. könyvet. Azóta is konfliktusokra került sor, amikor muszlimok ezrei közterületeket foglaltak el, hogy ott imádkozzanak: tavaly novemberben ezer muszlim foglalta ez az egyetem udvarát (7000 rendőrrel volt szükség a tömegverekedés megakadályozására), most szeptemberben pedig az egyik  központi teret szállták meg, hogy a ramadán végét ünnepeljék, szintén rendőri asszisztenciával, mert a környező házak lakosai tojásokkal és joghurttal dobálták őket.
Görögországban hivatalosan félmillió, zömmel török muszlim él. Athénban nem hivatalos statisztikák szerint kétszáz ezren vannak – zömmel illegális bevándorlók Afganisztánból, Bangladesből, Egyiptomból, Nigériából és Pakisztánból.

Nem hajlandóak a muszlimok a maguk forrásaiból építkezni Franciaországban sem, amelynek több városában is megszokottá vált, hogy hitbuzgó muszlimok az utcán láttak neki, ha eljött az ima ideje, különösen Párizsban, ahol az egyik dzsámi bezárása után kevés volt a hely, így aztán a meglévő imaházak előtti utcán reménytelen volt közlekedni a pénteki főimaidőben. A francia belügyminiszter közölte, hogy ez több szempontból sincsen rendjén: egyaránt sérti a vallási méltóságát állam és egyház szétválasztásának az elvét (azzal, hogy egy vallás kisajátítja a közterületet). Betiltották az utcai imádkozást és kompromisszumként felajánlottak a muszlimoknak egy volt laktanyát évi szimbolikus 30 ezer euró bérleti díjért. Hasonló megoldásokhoz folyamodtak Nizzában és Marseille-ben is, ahol szintén nagyszámú muszlim él. A szélsőjobboldali párt vezetője, Marine LePen elfogadhatatlannak minősítette az eljárást arra hivatkozva, hogy a francia törvények tiltják valamely vallási közösség állami támogatását, és ebbe a kedvezményes bérleti díj is beletartozik.

 

A mise megárthat

„Egy mise nem árt” – hangzott el a nyár elején, amikor kiderült, az egyházi irányítás alá kerülő iskolák házirendje megköveteli majd a tanulóktól, tanároktól a misére járást. Elsőre elfogadhatónak is tűnhet, elvégre tényleg szörnyűbb dolgok is megeshetnek az emberrel, mint hogy évente néhányszor végigunatkozik egy órát, sőt, rokonaink, ismerőseink kedvéért önként is részt veszünk templomi esküvőn, papos temetésen. És ugye egy hitetlen számára nincsen jelentősége egy misének, a liturgia csupán üres mozdulatok és üres mondatok sora, szóval tényleg, miért is ártana? TOVÁBB


Napi bizarr

A Szaúd-Arab hatóságok lecsuktak, majd kizsuppoltak egy iraki származású norvég állampolgárt, mert az túl fundamentalista. A most 25 éves fiatalember még 1989-ben, gyerekként menekült szüleivel Norvégiába, ahol 2010-ben hívta fel magára a figyelmet azzal, hogy egy tüntetésen a dán karikatúrák publikálása ellen kikelve azzal fenyegetőzött, hogy norvég földön is megtörténhet szeptember 11. Ezzel egyébként kiváltotta az egybegyűltek felháborodását, a norvég muszlimok elhatárolódtak tőle. Később rövid időre lecsukták, mert homoszexuálisok meggyilkolására buzdított.
A mostani letartóztatás okáról a norvég hatóságoknak nem volt információjuk. A család szerint a norvégok tippet adtak a szaúdiknak, de a fiatalembert már korábban kizárták a medinai egyetemről, ahol tanult.

 

süti beállítások módosítása