Lendvai Ildikó írása a Galamusban – olvassátok: http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=198764:isten-es-csaszar-ujabb-staciok-az-egyhazi-toerveny-kalvariajaban&catid=9:vendegek&Itemid=66
Néhány szemelvény:

„De akinek valóban szemet szúr a kedvezményekkel való visszaélés lehetősége, az sokkal inkább az egyházfinanszírozást tehette volna átláthatóvá és következetessé, lefejtve róla az indokolatlan, vélt vagy valós előnyöket, vagyis a mézet a madzagról. De természetesen nem ez volt a szándék. Hiszen aki a „bizniszeléstől" félti a hitéletet, az nem kínálta volna a devizahitelek teljes átvállalását némely egyházaknak".

Az egyházi státuszról döntő parlamenti bizottság üléseiről: „Az egyik fideszes képviselő asszony értetlenségének adott hangot, hogy ha egyszer csak egy isten van, minek ennyi egyház: „Osztódunk, mint az amőba, holott csak egy isten van. Uraim! Egy isten van! Egy isten van!" Egy másik, jobbikos képviselő pedig azt vetette a folyamodók [a rózsakeresztesek – szf] szemére, hogy ő csaláson érte tetten az amszterdami rózsakereszteseket: templomukban fűtik a tulipánokat, hogy soha ne hervadjanak el, és azt terjeszthessék, hogy ez valamiféle szentségnek köszönhető. Ez a nívó persze csak a rózsakeresztes vendégeket döbbenthette meg, mi, harcedzett bizottsági tagok már tanúi voltunk annak a hasonlóan magasröptű vitának, amelyben a pechére „C.C.C." rövidített nevet viselő protestáns kisegyház (amelynek neve a Christian, Church és Campus szavakból áll össze) abba a gyanúba került, hogy van valami köze az egykori CCCP-hez, vagyis a Szovjetunióhoz."
A pedagógusok erkölcstan-gyorstalpalója kapcsán: „az élelmesebb szülők már észrevehették, hogy a gyorstalpaló etikatanári képzésekre nagyon sok egyházi főiskola is ráharapott. Nem hibáztatom őket, de az mégiscsak sokatmondó, hogy az egyik ilyen egyházi fenntartású főiskola honlapján a következő toborzó felhívás jelent meg: „Kedves Testvérek! Ha nem, szeretnénk, hogy a jövő generációját liberális szemléletű, vagy gender-ideológiától ihletett ún. pedagógusok a keresztény erkölccsel és értékrenddel homlokegyenest ellenkező, erkölcstelen életvitelre neveljék az erkölcstan órák keretében, akkor aki teheti, végezze el vagy ajánlja minél több alkalmas, kereszténységében hiteles ismerősének az alábbi képzést." Félreértés ne essék, nem a hittan, hanem a laikus erkölcstan oktatók képzését szerveznék imígyen."

A engyedik alkotmánykiegészítés egyházi vonatkozásairól: „A bizottság, majd nyomában hétfőn a parlamenti többség kibővítette az egyházi státus feltételeit egy gumiparagrafussal ... Most már nemcsak a kellő létszám, élettartam, tevékenység kell ahhoz, hogy egy közösséget „beszavazzanak" az egyházak közé, hanem a „közösségi célok érdekében történő együttműködésre való alkalmasság is". Az idézet szószerinti, immár az Alaptörvény írja elő: aki egyház akar lenni, az parírozzon, legyen kellőképpen kezes, vagyis együttműködő. Azt pedig, hogy ki „alkalmas" az állammal való együttműködésre, és kinek kell még engedelmességet tanulnia, természetesen a kétharmad dönti el." Ezt a megoldást (az „együttműködési hajlandóság" alapján történő szelektálást) amúgy maga az alkotmánybíróság Fidesz-kinevezésű tagjai adták: „a szokásos mameluk-kör (Balsai, Dienes-Ohm, Szívós Mária stb.) különvéleményt fejtett ki, amelyben szinte módszertani útmutatást adtak a „gazdáiknak". Részint kárhoztatták, hogy az Alkotmánybíróság olyankor beszél bele a Fidesz dolgába, amikor már készülnek az Alaptörvény újabb, ezeket a kifogásokat fölülíró módosítására, részint pedig meg is súgták, milyen módon kell az Alaptörvénybe belefogalmazni a politika szelekciós jogát a vallási közösségek fölött. ... az Alaptörvény-módosításnak az Ab-döntés után megbuherált szövege le is koppintja Dienes-Ohm mondatait, aki szerint jogos, hogy az állam „a közös célok elérése érdekében csak a vele együttműködő, az Országgyűlés által elismert egyházakat kívánja előnyben részesíteni". Meg is nyugtatja a kétharmad esetleg aggályoskodó tagjait: „ez a megoldás semmilyen alkotmányos elvet, illetőleg szabályt vagy nemzetközi kötelezettséget nem sért". Jól jegyezzük meg a javasolt terminust: a parlamenti többség „csak a vele együttműködő" közösségeket kell hogy előnyben részesítse."

Ez volt a mottója az idei nyuszibulinak, amelyet több német város mellett Luxemburgban is tartottak vallásmentes csoportok. A rendezvények egy részét a városháza előtt volt, ahol az egyházból kilépni szándékozókat segítették – igaz, ezt a lépést nem mindenki teheti meg, hiszen aki az egészségügyben vagy szociális intézményben, esetleg bölcsödében dolgozik, az gyakran egyéb lehetőségek hiányában kénytelen egyházi irányítású munkahelyeken elhelyezkedni, ahol vége a vallásszabadságnak (hiába állami finanszírozásúak ezek az intézmények). Van, akinek a sokszor 30 euró körüli kilépési illeték jelent nehézséget, de az ő számukra a vallásmentesek amolyan „keresztszülőként" anyagi segítséget is ajánlanak. A tiltakozások másik vetülete, hogy számos helyen a hatóságok rendelik el az egyházi ünnepek betartását vallási hovatartozástól függetlenül és nagypénteken mindenféle rendezvényt betiltanak – erről már többször volt szó ezen a blogon, és az idei nyuszibuli mottója is erre reflektál. Zártkörű kulturális rendezvényt is tilos megtartani például a bochumi járási önkormányzat szerint, hacsak nem férnek el egy magánlakásban. A bochumi „Religionsfrei im Revier" (kb. „vallásmentesen a kerületben") csoport ugyanis felkérte a helyileg illetékes hatóságokat a jogszabályok értelmezésére, és ez jutott válasznak. A csoport ennek ellenére megtartotta a nagypénteki filmvetítést (Monty Pythonék Brian élete című filmjét lehet majd megtekinteni), hogy tiltakozzanak a német törvények klerikális elemei ellen. Pedig tulajdonképpen a fundamentalista vallásosság uralta államokra jellemzője, hogy jogszabályokkal teszik kötelezővé a vallási előírások betartását a polgárok magánéletében. Egy szabad társadalom magától értetődően tiszteletben tartja, hogy keresztény nők és férfiak ilyenkor meggyászolják vallásalapítójuk halálát és gondoskodik arról, hogy nem zavarják meg a szertartásaikat, az azonban elfogadhatatlan, hogy depressziós magaviseletre köteleznek mindenki mást is és betiltanak mindenfajta nyilvános szórakozást.
Ez néhol abszurd helyzetekhez is vezet: Baden-Württemberg tartományban például már januárban dörgedelmes levelet kaptak a szórakozóhelyek, hogy súlyos bírság vár rájuk, ha nem tartják be szigorúan a tartományban 18-ra rúgó tilos napokat (az, hogy egy konkrét rendezvény ténylegesen megzavar-e egy konkrét vallási szertartást, nem szempont). 2012-ben pedig Mannheimben a rendőrség felügyelte, hogy egy lakodalmas társaság a húsvét előtti szombaton ne hogy a tánctilalom lejárta előtt kezdje ropni – a vendégeknek éjfélig kellett várniuk a táncolással.
Egy március eleji újságírói kérdésre mind az evangélikus, mind a katolikus egyház szóvivője normálisnak tartotta, hogy az ő ünnepeiken senki ne hágja át az ő előírásaikat. Mindketten meg is követelték az ezzel kapcsolatos hatályos törvények betartását, illetve érvényesítését a hatóságoktól, mondván, nem szempont, hogy ezek a törvények korszerűek-e még. A tartományi kormánypártok két helyi szervezete mindenesetre most a törvények módosítását követeli. Példamutató ebből a szempontból Bréma, ahol 2018-ig fokozatosan megszűnik a keresztény ünnepek speciális törvényi védelme, mégpedig azzal az indoklással, hogy magát a vallásgyakorlást a polgári, illetve a büntetőtörvény kellőképpen szavatolja.

http://brightsblog.wordpress.com/2013/03/22/karfreitag-privatvorfuhrung-das-leben-des-brian-verboten/
http://hpd.de/node/15512
http://www.jungewelt.de/2013/03-26/030.php

http://www.hasenfest.org/

Német nyelvterületen számos helyen még mindig törvény tiltja, hogy egyházi ünnepeken ünnepeljenek azok, akik ezt nem egyházi keretekben tennék, és ezt a mostani elvallástalanodásban szigorúbban ellenőrzik a hatóságok, mint korábban (l. a tánctilalom címke alatt található cikkeket). Nagypénteken például nem szabad bulizni, mert ilyenkor a hívő keresztények nem buliznak. A tilalom szerencsére nem vonatkozik zárt helyen szervezett zártkörű művelődési rendezvényekre, így az IBKA hatodik alkalommal szervez vallásmentes övezetet a kölni filmmúzeumban. Két filmet vetítenek (az Agórát és Michael Haneke A fehér szalag című filmet), emellett információt nyújtanak az IBKA tevékenységéről és a hülyéskedésre vágyóknak mobil kereszteléstelenítési szertartást tartanak.

http://www.ibka.org/rfz_2013

A Nemzetközi Humanista és Etikai Unió, a Brit Humanista Szövetség és a Center for Inquiry nyilatkozatot adott át az ENSZ Emberi Jogi tanácsának az Iszlám Országok Együttműködési Szervezetének (korábban Iszlám Országok Konferenciája) tevékenységével kapcsolatban. A három szervezet arra hívta fel a tanács figyelmét, hogy az OIC ismét támadja a szólásszabadság jogát. Nyilatkozatukban konkrét ügyeket sorolnak: Szaúd Arábiában két férfit tíz év börtönre ítéltek, mert rámutattak jogsérelmek százaira; Iránban bebörtönöztek és halálra ítéltek embereket, mert „háborút indítottak Isten ellen", pedig a kritikát és a békés tiltakozást mi alapon lehet háborúnak nevezni, az állam pedig mióta tehet egyenlőségjelet maga és Isten közé; Marokkóból el kellett menekülnie Kacem Elghazzalinak, mert kételyeit fejezte ki az iszlámmal kapcsolatban; Mauritániában kilenc, a rabszolgaság ellen tüntető embert vert meg a rendőrség; Pakisztánban síiták százait ölték meg, mert „rossz" vallást követnek. Mindezeket az OIC nem ítélte el, ellenben „iszlamofób"-nak nevezi az iszlám szélsőségesek elleni tiltakozásokat, amit Törökország miniszterelnöke, Recep Tayyip Erdogan nemrég emberiség elleni bűntettnek minősített. A nyilatkozók szerint a gyilkosság, az etnikai tisztogatása, az öngyilkos merényletek és a terrorizmus emberiség elleni bűntett, és jogokkal az emberek bírnak, nem a vallások. A visszaélések elleni felszólalás nem bűncselekmény, hanem kötelesség, és az OIC tagjait arra szeretnék emlékeztetni, hogy ezt a kötelességet támogatniuk kell, nem elítélni.

http://iheu.org/story/oic-attacks-free-expression-while-ignoring-real-human-rights-crises-–-iheu

„Good News Club" címen térít egy amerikai csapat. Ez persze bizonyos szinten belefér a vallásszabadságba. A Good News Club viszont gyerekeket vett célba, lehetőleg iskolai(nak tűnő) programokon keresztül. North Carolinaban például „családi napot" szerveztek, ugrálóvárral, arcfestéssel, bábszínházzal, mindezt ingyen (állítólag a McDonald's segítségével). Az már csak helyben derül ki, hogy a rendezvény célja a térítés, és a prédikációt is végig kell hallgatni.
A klubok az USA 3500 állam iskolájában vannak jelen, részben látszólag vallástalan programokra invitálnak, részben bibliaórákat kínálnak – csak azt nem árulják el a szülőknek, hogy nem valami általános mainstream kereszténységet tanítanak, hanem hardcore keresztény fundamentalizmust. Olyanokkal traktálnak hatéveseket, hogy az aranyborjút imádó 3000 férfi meghalt mert nem engedelmeskedett és így bűnös lett. Aki nem engedelmes, az hiába cselekszik jót, ez önmagában nem elég. A szervezet tudatosan iskolaépületekben szervezi a bibliaórákat, elvégre a kisiskolások nem tudják még megkülönböztetni az iskolaépületben szervezett magánrendezvényt magától az iskolai oktatástól, a szülőknek szóló szóróanyagra meg egyszerűen ráírják, hogy ha a gyerek nem tud részt venni, a szülő értesítse az iskolát.
Maga a szervezet működését a vallásszabadság szavatolja (bírósági ítélet kötelezte az iskolákat arra, tanításon kívüli foglalkozásokra vallási szervezeteket is engedjenek az iskolákba), a szervezet maga azonban nem tartja tiszteletben a vallásszabadságot. Amellett, hogy igyekeznek elaltatni a szülők éberségét és az önkénteseket arra figyelmeztetik, ne riasszák el a szülőket azzal, hogy pl. nyíltan helytelenítik valamely felekezet tanításait, annyira biztosak igazukban, hogy a kisiskolásokat szüleik hite ellenére is meg akarják téríteni. Szülőként Katherine Stewart kezdte kutatni a Good News Club ügyeit, amelyről aztán könyvet írt „The Good News Club: The Christian Right's Stealth Assault of America's Children" címen. Scott Burdick észak-karolinai filmes pedig egy egyelőre 36 perces dokumentumfilmet készített, amelynek egyik jelenetében megkérdezett egy fiatal önkéntest, nem érzi-e, hogy a szülők kívánságait is tiszteletben kellene tartani. Mire az önkéntes közölte: „Minden kétséget kizáróan tudjuk, hogy azt a gyereket, aki nem teszi fel életét Krisztusra, örökké a pokolban fogják kínozni. Így erkölcstelen lenne tiszteletben tartani a szülő jogát arra, hogy megakadályozza a gyermekének üdvözülését."

http://www.theatlantic.com/national/archive/2013/03/do-child-evangelism-clubs-deserve-freedom-of-speech/273942/

A kvantitatív társadalomtudományi felmérések elengedhetetlenek ahhoz, hogy reális képet kapjunk a társadalomról. Elengedhetetlen azonban az is, hogy pontosan dolgozzunk és legyen elég ismeretelméleti-nyelvtudományi képzettségünk ahhoz, hogy adatainkat ne interpretáljuk félre.
Hogy hogyan nem szabad csinálni, azt egy német kutatás mutatja: a keresztény idea.de és a Bild (a Blikk pandanja) lelkesen közölte a nagy hírt: a németek alig ötöde nem hisz Istenben, még a felekezethez nem tartozóknak is csak a harmada ateista és az ateisták száma különösen magas a Baloldal és a Kalózpárt szavazóinál, valamint a kevésbé iskolázatlanok körében. Mindezt a kutatást végző cég, az INSA vezetője úgy kommentálta, az emberek bár távolodnak a szervezett vallástól, az istenhit kérdései iránt nyitottak.
A HPD-nek azonban megszerezte a kutatás anyagát, és munaktársuk, Carsten Frerk (aki Violettbuch Kirchenfinanzen címmel írt könyvet a német, és Gottes Werk und unser Beitrag címen az osztrák egyházak állami finanszírozásáról) – kissé gyanús volt nekik, hogy ehhez képest egy neves kutatóintézet 2012-es felmérésben a megkérdezettek 57%-a közölte, ő nem vallásos. Az anyagból az derül ki, hogy a kutatók csak éppen nem azt kérdezték, amit aztán értelmeztek. A felmérés során ugyanis nem az istenhitre kérdeztek rá, hanem arra, hogy az istenhittel kapcsolatos kérdések foglalkoztatják-e a megkérdezettet. A lehetséges válaszok sora meglehetősen bizarr és így szól: igen, nagyon; igen, valamelyest; nem igazán; egyáltalán nem; nincs isten, nem tudom. Az ötödik válasz kilóg a sorból és más síkra tereli a kérdést, ellenben a kutatók csak őket tekintették ateistának. A tényleges (átértelmezés előtti) válaszadási arányok egyébként megegyeznek a korábbi kutatással: a válaszadók 15%-át foglalkoztatja a kérdés nagyon és 27%-át valamelyest foglalkoztatja Isten kérdése, azaz a megkérdezettek 42%-át, míg a maradék 55%-át vagy nem érdekli a dolog, vagy kerek-perec ateistának mondta magát, ami nagyjából megfelel a korábbi kutatás 57%-nyi nem vallásosnak (ezúttal 3% nem válaszolt).

http://hpd.de/node/15311

Norvégia humanistái 2011 óta próbálnak magániskolát alapítani, ami nem bizonyult könnyűnek. Bár vannak magániskolák, az ezt lehetővé tévő törvény értelmében ezek felekezetiek, ezért az aktuális (a nem állami iskolát, mint intézményformát elvi okokból ellenző) kormány oktatási tárcája elutasította az iskolalapítási kérelmet. A humanisták azonban nem adják fel – számos jogásszal együtt úgy gondolják, az állam nem részesítheti előnyben a vallást a vallástalansággal szemben.

http://hpd.de/node/15318

Bajban van az oktatásért való kiállása miatt tavaly vallási fundamentalisták által meglőtt tizenöt éves, Nagy-Britanniában lábadozó Malala Juszufzai egyik szintén meglőtt iskolatársa, Kainat Riad, aki otthon, a pakisztáni Swat-völgyben lábadozik. Meglőtt karját még mindig nem tudja rendesen használni. Iskolába a merénylet óta vagy kétszer tudott menni, mert nincs az a busz, taxi vagy egyéb jármű, amelynek tulajdonosa hajlandó szállítani őt, ezért magántanulóként folytatja tanulmányait. Családjával közölték a hatóságok, nem tudják garantálni a biztonságot, ezért sötétedés után a Riad család otthon ül. A házat pakisztáni katonák őrzik. Kainat miatt a szomszédok is félnek – nem annyira érte, hanem miatta: azzal vádolják, hogy a tálibok haragját vonta az egész közösségre. A család elmenekülne (a harmadik meglőtt lány, Sazia Ramzan családja Pandzsáb tartományba készül), de nincs rá pénzük. Akinek van pár ezer forintja, az itt tud segíteni: http://www.indiegogo.com/projects/the-forgotten-malala
http://freethoughtblogs.com/butterfliesandwheels/2013/03/we-have-no-money-to-escape

Egyiptom főügyésze drasztikus lépést tett: rendelete értelmében mindenki mindenkit letartóztathat. Míg az iszlamisták örülnek (elvégre ők eddig is csendőrként viselkedtek), mások a jogállam végét látják abban, hogy a rendelettel legitimizálták az iszlamista milíciákat. - Itt is olvashattatok már arról, hogy Egyiptomban eddig is önjelölt erkölcscszőszök vegzálják polgártársaikat, sőt tanítványaikat.
A turisták is bajban lehetnek ezentúl, ha nem elég készségesen vásárolna a bazárokban. Éppen ettől tartva a turisztikai ágazat szereplői is tiltakoznak a rendelet ellen.
http://www.zeit.de/politik/ausland/2013-03/aegypten-polize

Kiakasztotta az amerikai titkosszolgálat, a CIA új főnöke a konzervatív amerikaiakat. Esküjét ugyanis nem a Bibliára mondta Joe Biden alelnök előtt, hanem az amerikai alkotmány egy régi példányára. Súlyosbítja bűnét, hogy annyira régi példányt választott, hogy abban még nincsenek benne a mai alkotmány részét képező alkotmánykiegészítések: a George Washington által megjegyzésekkel kiegészített tervezett szöveget választotta.
Közben csendben azonban sokkal jelentősebb dolog történt: új vezetőt kapott az az elnöki hivatal, amelyet 2001-ben Geroge W. Bush hozott létre az egyházi kapcsolatok ápolására. Ezúttal a korábbiakkal szemben nem lelkész, hanem jogász, Melissa Rogers fogja gondozni az egyházi kapcsolatokat. Rogers jogászként az állam és az egyházak közötti kapcsolatokra specializálódott, és tanácsadóként korábban is dolgozott a hivatalnak, amely létrehozása óta problematikus, hiszen létével közel áll ahhoz, hogy megsértse állam és egyház szétválasztásának elvét. Rogers feladata ennek az elvnek a tiszteletben tartatása akkor, amikor vallási szervezetek közpénzeket kapnak közfeladatok ellátására. Rogers ellenzi például, hogy a vallási szervezetek jelenleg vallási szempontokat alkalmazhatnak új munkatársak felvételekor akkor is, amikor az adott programot állami pénzekből finanszírozzák. Szerinte ezt a Bush elnökségének idejéből származó gyakorlatot felül kell vizsgálni – az állam pénzekből finanszírozott állásokhoz diszkriminációmentes hozzáférést kell biztosítani.

http://www.richarddawkins.net/news_articles/2013/3/13/what-no-bible-conservatives-angered-that-brennan-took-oath-on-constitution#

Dániában elutasították a katolikus Opus Dei nevű szervezet keresetét, amely egy játékkészítőt perelt, mert az „Opus Dei" címen kártyajátékot adott ki. A koppenhágai bíróság azonban megállapította, hogy a játék tartalma annyira különbözik az Opus Dei álláspontjaitól, hogy a kettőt véletlenül sem fogja összetéveszteni senki.

http://www.dradio.de/kulturnachrichten/2013031614/6/ via www.brightsblog.wordpress.de

Katolikus örökbeadási szervezetek attól tartanak Coloradóban, hogy fel kell hagyniuk tevékenységükkel. No nem azért, mert erre kényszerítenék őket, hanem azért, mert Úgy néz ki, hamarosan elfogadják az egyneműek bejegyzett élettársi kapcsolatáról szóló törvényt, és ebben egyenlőre nem szerepel olyan kitétel, hogy vallási szervezeteknek ne kelljen elismerniük ezeket a kapcsolatokat. Azazhogy a vallási örökbeadás-szervezők attól tartanak, nem tehetnek majd különbséget házaspárok és bejegyzett élettársak között, és kénytelenek lesznek az egyéb objektív feltételeknek megfelelő egynemű jelentkezőkhöz is gyerekeket elhelyezni. Erre viszont egyesek nem hajlandók, és azzal fenyegetnek, akkor inkább bezárják a boltot és vesszenek a gyerekek.

http://www.coloradoan.com/article/20130312/NEWS01/303120025/Catholic-Charities-Adoption-services-imperiled-by-civil-unions?nclick_check=1  via http://www.richarddawkins.net

Újabb milliárdokat szán az egyházaknak a kormány az általános tartalékból a Magyar Közlönyben olvasható kormányrendelekt értelmében. A kedvezményzett ezúttal a Református Egyház, amely 1,9 milliárd forintot kap a debreceni oktatási-nevelési intézményei fejlesztésére. A kormány hosszú távon gondolkodik: a 2014-es költségvetésben 3, a 2015-ösben 2,7 és a 2016-osban 2,4 milliárdot biztosít ugyanerre.

http://www.portfolio.hu/gazdasag/ket_nap_5_milliard_kolti_a_tartalekot_a_kormany.180907.html