Érdekes kis felmérést végeztek a svájci Winterthurban. Megvizsgálták az alsó tagozatos (1-4. osztályos, azaz 7-11 éves) gyerekek fizikai képességeit és annak összefüggéseit a túlsúllyal, és mindezt számos szociokulturális tényezővel vetették egybe. Míg a legnagyobb befolyással a sporttevékenységre a migrációs háttérnek van (az anyanyelvük alapján helyi családokból való gyerekek teljesítettek a legjobban, míg a délkelet-európai családokból a legrosszabban), a vallás tekintetében egy érdekes apróság derült ki. A legjobban a (nagyrészt helyi) protestáns gyerekek teljesítettek, őket a (részben svájci, részben második, harmadik generációs bevándorolt) katolikusok követik, átlag alatt pedig a muszlimok és az egyéb vallású lányok teljesítenek - ez eddig simán egybeesik a szociokulturális háttérrel. Fiúk és lányok között van némi különbség: a muszlim vallású fiúk ugyan átlag alatt teljesítenek, de lemaradásuk csak fele akkora, mint a muszlim lányok lemaradása a lányok átlagától. Az egyéb vallású fiúk teljesítménye átlag körüli, míg a lányoké közel olyan gyenge, mint a muszlim lányoké – a kategóriában ortodoxok keresztények és feltehetőleg keresztény kisegyházak találhatók.
A leginkább mozgásban lévő kislányok azonban azok, akik vallástalan környezetben nevelkednek: míg a vallástalan fiúk átlagosan, ők messze az átlag fölött teljesítenek a sportfeladatokban, a velük hasonló társadalmi hátterű protestáns és katolikus lányokat is megelőzve. A kutatók arra tippelnek, hogy őket nem kötik annyira a vallásokban közös, korlátozó nőkép, hanem nagyobb szabadságot, több bátorítást kapnak otthon.

Levelek cáfolják a holland katolikus egyház azon állítását, hogy nem tudtak az egyházi személyek által elkövetett pedoszexuális visszaélésekről. A leveleket az Altijd Wat című holland oknyomozó tv műsör mutatta be. Tanúságuk szerint legkésőbb 1954-ben tudtak ilyen esetekről, 1959-ben és 1962-ban pedig az egyházi vezetés körlevélben hívta fel az összes intézményvezető figyelmét arra, figyeljenek, kit alkalmaznak. Ezen kívül azonban semmi nem történt – és az intézményvezető mégis mi a fenét csináljon, ha nem tud a munkavállalói előéletéről…

avagy Működik a Streisand-hatás: Egy amerikai „rákgyógyító” magánkórház, a texasi Burzinski Clinic megfenyegetett egy brit bloggert, hogy vegye le a kórházzal szemben kritikus cikkét (amelyet egy négyéves haldokló brit kislány kezelésére gyűjtő kampány, pontosabban az ezzel kapcsolatos felháborodás ösztönzött – a szerző szerint ugyanis aljas dolog halálos betegektől pénzt kizsarolni haszontalan kelezésekre). Bár sokan megijednek, a blogger más utat választott: közzétette a fenyegetést, és az amerikai internetet ellepték a kórház áltudományos voltát leleplező cikkek, úgyhogy most már a fél angolszász világ tudja, hova ne menjen, ha rákos.

Amikor a világ nem épp Magyarországon röhög kínjában, a szaúdi klérus biztosít anyagot a derültséghez. Most éppen azzal, hogy közölték, ha a nők autót vezethetnének, ez a szüzesség végét jelentené Szaúd-Arábiában (a hír itt olvasható: index.hu/kulfold/2011/12/03/kurvak_lesznek_a_szaudi_nok_ha_vezetnek/).
Mégis, nem tud vezetni a klérus? Mit gondolnak, hogy kell ezt csinálni, a váltókarra ráülve?? Esetleg küldünk nekik pár kiszuperált kézi váltós Wartburgot...
Persze a magyarázat, hogy a nők, ha vezethetnek, szabadabban mozognának a városokban, csakhogy a kimozdulás eddig sem volt elkerülhető - sok nő dolgozik, vannak egyedülálló nők és anyák, és a férjjel rendelkező htb-k is időnként van dolguk a házon kívül. Namármost a dolog iróniája, hogy ők épp azért szeretnének autót vezetni, hogy a sofőrök, ill. taxira várás közben a járókelő férfiak ne zaklassák őket...
 

Írország köztisztviselői kénytelenek vallási színezetű esküt tenni – szekuláris verzió nincsen. Mégis történt egy kis nyitás a nem vallásosak felé az amúgy katolikus dominanciájú országban. Az új elnök, Michael D. Higgins felkérte a humanista szövetséget, hogy az ökumenikus beiktatási istentiszteletet követően mondjanak beszédet. A sok egyházférfi nembeli túlsúlyát is kiegyenlítendő azt kérte, ha lehet, nőt delegáljanak a feladatra, aminek az ír humanisták örömmel eleget is tettek.