Aarau református templomában immár elhallgatnak a harangok éjszakára, aminek a szomszédos magánklinika betegei és a mezei lakosok is örülnek. A város katolikus temploma már régebb óta csendben van, de a protestáns harangot vezérlő berendezés csak a most befejezett felújítás vált képessé arra, hogy időszakosan kikapcsolják a negyedóránkénti harangozást. A kórház már korábban kérte, segítsék a betegek gyógyulását a csend biztosításával, ami aztán ádáz vitákba torkollt. A döntő érvet az adta, hogy néhány lakos megörült, amikor a harangok a felújítás kezdetekor elhallgattak, és arra kérte a lelkészi hivatalt, hogy ez így is maradjon, ha már technikailag is lehetővé vált.
http://www.aargauerzeitung.ch/aargau/aarau/glocken-der-stadtkirche-schweigen-kuenftig-nachts-114935602
via: http://www.frei-denken.ch/de/2011/10/aarau-nachtruhe/

Nem szívesen engedi útjára a katolikus egyház az egyszer megkeresztelteket, hiszen a statisztikában azért jól mutatnak a papírhullák is. Többek között mivel az egyház rájuk is hivatkozik, amikor követői nevében beszél, sokan veszik a fáradozást, hogy formálisan is beírassák a keresztelési anyakönyvbe, hogy nem értenek egyet a katolikus egyház tanításaival. Egy francia bíróság adatvédelmi okokból most ennél is többet követel: mivel a vallásra, megkeresztelésre vonatkozó adatok személyesek, az egyházi anyakönyvek viszont nyilvánosan hozzáférhetők, az egyháznak nem csupán fel kell tüntetnie az anyakönyvben, ha egy megkeresztelt személy kilép az egyházból, hanem kérésre teljes mértékben olvashatatlanná kell tennie az egész bejegyzést, pl. kiradírozhatatlan tintával.

Elvesztette állását egy német ápoló, mert az interneten vicces és szatirikus anyagokat terjesztett a pápáról. Az ápoló egy az egészségbiztosító által finanszírozott, ám a katolikus egyház által működtetett kórházban dolgozott, és internetes tevékenységét hiába végezte álnévvel – beazonosítható volt, és az illetékes Baden-Württemberg-i bíróság el is fogadta, hogy az egyházfőről való viccek terjesztése olyan mértékű illojalitás, hogy a munkáltató joggal kezdeményezi a munkaviszony azonnali megszüntetését. Az ápoló közös megegyezéssel távozott ugyan, de emiatt csak három hónap elteltével kapott munkanélküli segélyt.

Atrocitások érték a párizsi színházlátogatókat az elmúlt hetekben. A Théatre de la ville de Paris egyik darabja, Roméo Castellucci „Sur le concept du visage du fils de Dieu” (Isten fia arcának fogalmáról) című előadása militáns fiatal katolikusok haragját váltotta ki azzal, hogy utolsó jelenetében egy Jézus-portrén barna massza folyik le. A darab egy inkontinenciás beteg apa és az őt ápoló fia nehéz kapcsolatát, az együttérzés, a szánalom és a jóindulat határait boncolgatja.
A színházlátogatókat egyik este két fiatal egy erkélyről tintával és olajjal dobálta, előtte az Institut Civitas zavarta meg az előadást, utána a fiatal katolikusok mozgalma. Az Institut Civitas a tavasszal azzal szerezett kétes hírnevet magának, hogy Avignonban megrongálták a Budapesten is kiállított Andres Serrano egyik provokatív műalkotását. Talán bíztathatta a katolikusokat, hogy a francia politikusok kiállása a szólásszabadság mellett meglehetősen langyos volt, így az elmúlt hétvégén már ezren tüntettek a városi színház előtt a „kereszténygyűlölet” ellen. A szervezet amúgy a X. Piusz-társasághoz áll közel, ahhoz a II. vatikáni zsinatot elutasító közösséghez, amelyet nemrég fogadott vissza a katolikus egyházfő.

Tovább eszkalálódik a szélsőségesen ortodox haredi közösség és az őket eltartó világiak konfliktusa Jeruzsálemben. Ezúttal egy városi tanácsos, Rachel Azaria állásával fizetett azért, hogy kiállt a jogállamiság mellett.
Mea Searím negyedben ugyanis az idei sátoros ünnepre (szukkót) ismét felhúztak egy válaszfalat a zsinagóga előtti utcán, hogy a férfiaknak ne kelljen nőket látniuk. A válaszfalat a bíróság már tavaly is megtiltotta, de a rendőrség mégis engedélyezte, miután a falat lebontani próbáló rendőröket kövekkel dobálták.
A haredik egyre sikeresebben erőszakolják rá életmódjukat másokra: bizonyos utcákról kitiltják a nőket, „illetnek” ruházatban (rövid ujjú felső, női nadrág, férfi rövidnadrág, ilyenek) tilos belépni a negyedbe, és az államilag támogatott buszvállalat buszain is hátulra száműzik a nőket – aki nem engedelmeskedik, azt hangosan szidalmazzák, megdobálják és leköpik (hogy hozzányúlni se kelljen a nőkhöz). A reklámcégek külön plakátokat nyomtatnak Jeruzsálembe: alig vannak rajta nők, még a háztartási eszközöket is férfiakkal árulják.
A tanácsosnőnek egyébként az volt a bűne, hogy a bíróságon követelte, a korábbi, a szegregációt tiltó ítéleteknek szerezzenek is érvényt. A bíróság igazgat adott neki, a főnöke, a polgármester azonban egyik asszisztensével e-mailben rúgatta ki, mert félt a vallásos kisebbségtől.
http://www.haaretz.com/news/national/israel-high-court-upholds-ban-on-sukkot-gender-segregation-in-jerusalem-1.390265
http://www.spiegel.de/politik/ausland/0,1518,793741,00.html

Pontosan arra válaszoltak a sajókazai cigányok a népszámlálás során, amit kérdeztek tőlük. A vallási hovatartozásra vonatkozó kérdés nem úgy szólt, hogy „Követi-e valamely vallási felekezet tanításait, és ha igen, melyikét?”, vagy úgy, hogy „Hisz-e Ön Istenben, és ha igen, melyik felekezet Istenében?”, hanem azt kérdezték, mely vallási közösséghez tartózónak érzi magát a megkérdezett. Mivel Sajókazán a Dzsaj Bhím közösség foglalkozik a romákkal (a bizniszegyháznak bélyegzett kis csapat iskolát, gimnáziumot és közösségi házat működtet), vagy 300 a buddhista felekezettel vállalt közösséget. Ennek nyomán egyrészt feljelentették a buddhistákat mondván, hogy a helyi közösségi ház számítógépein nem maguk a romák töltötték ki az űrlapokat, és felmentették a helyi cigány önkormányzat buddhista elnökét a számlálóbiztos-felügyelői tisztségéből. Az elnök szerint bárki bemehetett a buddhista közösségi házba, és mindenkinek segítettek, aki ezt kérte, a gyanúra meg az adhatott okot, hogy az űrlapok kitöltését visszaigazoló lapok egy részét csak utólag tudták kinyomtatni. Másrészt viszont a polgármester és a jegyző azt kérdezgeti a helyi romáktól, hogy tisztában vannak-e azzal, hogy a pap nem fogja őket eltemetni, és nem fogja megkeresztelni a gyerekeiket. Mindeközben a romák maguk a rendőrségi feljelentés után kiérkező Hír Tv-nek is azt mondták, hogy nem a vallásukat kérdezték, hanem azt, melyik közösséghez tartoznak, és ami a közösséget illeti, a buddhisták segítettek nekik a legtöbbet.
Az viszont nem egészen világos, hogy az adatvédelmi szempontból különösen érzékenynek és védendő számító vallási adatok hogyan kerülhettek a jegyző és különösen a polgármester kezébe.

Egy húszoldalas angol nyelvű tanulmányt publikáltak az ottomán birodalom törvényhozásának világi értékeiről. A sariát világi törvénnyé emelni akarók szemében a török birodalom amolyan aranykorként jelenik meg, amelyben az iszlám vallási előírásokat államilag érvényesítették, és amelyre építve újból létre lehet hozni a kalifátust, azaz az iszlám vallásállamot. A most megjelent összefoglaló azokra szekuláris vívmányokra mutat rá, amelyek 1839 és 1876 között, a török reformkorban valósultak meg. A vallási előírásoktól való elmozdulás már a 17. századtól jelent meg. Egyetlen esetet jegyeztek fel, amikor házasságtörésért megköveztek valakit, 1680-ban, és ez még abban a fanatikusan vallásos korszakban is akkora felháborodást váltott ki, hogy nem ismétlődött meg. Az 1839-es Gülhane-rendelet azt ígérte, megvédi az alattvalók életét és vagyonát, a törvény előtt egyenlőséget biztosít muszlimoknak, zsidóknak és keresztényeknek, kiszámítható adórendszert hoz létre, és igazságos módszerrel szólítja a férfiakat katonai szolgálatra egy modernizált seregben. 1844-ben eltörölték a hit elhagyását halállal büntető törvényt (a bahai vallás alapítóját „csak” lecsukták, de nem végezték ki, ahogy a Korán követelné). Eltörölték a kézlevágásos és hasonló , Korán által megkövetelt büntetéseket, és eltörölték a nem-muszlimokat (dhimmiket) sújtó fejadót is.
http://faith-matters.org/images/stories/fm-publications/the-tanzimat-final-web.pdf
via: http://www.guardian.co.uk/commentisfree/belief/2011/oct/07/ottoman-empire-secular-history-sharia?fb=optOut

A Bajor Szabadállam hatóságai elhalasztattak egy Rammstein-koncertet, amelyre amúgy már rég elkelt minden jegy. A koncertet november 20-ára szervezték, azaz halottak vasárnapjára, amelyet a világi törvényhozás még valamikor régen „csendes nappá” minősített. A különféle német tartományokban időnként akciózásba kezdenek a hatóságok, hogy a vallási csend betartását érvényesítsék, de az elmúlt években mégis 130 különböző koncertre kerülhetett ezen és hasonló „csendes” napokon.

Kissé meglepte az osztrák zöld párt az osztrák felekezetmenteseket. A párt ugyanis országos kongresszusán nyilatkozatot tett közzé állam és egyház jobb szétválasztásáért, és állást foglalt a vallási és világnézeti szabadság mellett, amelynek feltétele, hogy az állam semlegesen viszonyuljon a különböző vallásokhoz és a vallásmentességhez, illetve egyforma bánásmódban részesítse ezeket. Munkacsoportot hoznak létre a következő kérdések megvizsgálására: etikaoktatás és hittan; vallási felekezetek adóprivilégiumai, vallási jelképek kihelyezése, egyes felekezetek kiemelt státusza a közmédiában, a vallásra hivatkozó esküformulák törlése az osztrák jogból.
Ausztriában kb. 2 millió ember nem tartozik felekezethez.
http://hpd.de/node/12121

„Még ha megengedhető is, hogy felekezeti hovatartozásunkat firtassák – bár az egyházi adó kivetését jobb lenne az egyházak önbevallására bízni: hány keresztelő, temetés,  esküvő, házszentelés áll az illető eklézsia mögött –, az ateizmus felsorolása a felekezetek között olyan bornírtság, amire Szent Cirill – a Hüpátiát halálba üldöző alexandriai püspök – óta kevés példa akadt.”