Amikor az ismeretelméleti kérdéseket kutató Daniel C. Dennett vallásos emberekkel beszélgetett a Breaking the Spell című könyvéhez, némi meglepetéssel tapasztalta, hogy a lelkészek közül néhány azt tartotta fontos megosztani vele, hogy ő maga tulajdonképpen nem hisz abban, amit prédikál. Ezt követően Daniel Dennett Linda LaScola szociológussal mélyinterjúkat végzett néhány lelkésszel, aki továbbra is lelkipásztorként tevékenykedik, de már nem hisz abban, amit prédikál. Míg egy „normál” pályamódosítás sem olyan egyszerű, a lelkészi pályát feladni még nehezebb, hiszen a pap nem egyszerűen szakmát cserél, hanem ha egy viszonylag zárt közösségben él, a megélhetésén kívül házastársát, gyerekeit, barátait is elveszítheti. Mindeközben van, aki nem tudja feloldani azt a belső konfliktust, hogy nyájának olyasmit mond, amit ő maga nem hisz el, és ez a képmutatás komoly belső konfliktust okoz neki. Ennek oldására hoztak létre egy zárt közösségi oldalt, ahol az érintettek nyíltak beszélgethetnek egymással, tapasztalatokat cserélhetnek és lelki támaszt nyújthatnak egymásnak. A nyíltságot a kötelező anonimitás és a szigorú zártság biztosítja: aki felvételét kéri, azt a közösség két tagja leinformálja, de ők maradnak az egyetlenek, akik ismerik valódi nevét. Amikor a tavasszal létrehozták az oldalt, 50 tagja volt, és egy fél év alatt duplájára nőtt a tagok száma.

Hogy milyen jelentősége van az állam vallási semlegességének a hívők számára, azt – illetve ennek hiányát – most épp egy pakisztáni muszlim fiatalember tapasztalja meg a saját bőrén. A vallási iskola tanítványát ugyanis istenkáromlásért vonszolták bíróság elé egy olyan tettért, amit ő maga épphogy a vallási szabályok betartásáért végzett. A Korán, mint isten szava örök a hívők számára, de a könyv mint tárgy mulandóságával a hívők is kénytelenek szembenézni. A Koránt, mint könyvet ezért nem lehet csak úgy kidobni, amikor elhasználódik a papír. A fiatalember, bizonyos Junaid Achmad konzultált a tanárával, aki elmagyarázta, hogy az elhasználódott Koránt vagy eltemetni, vagy folyóvízbe helyezni, vagy ünnepélyesen elégetni kell. Praktikus okokból a fiatalember az elégetés mellett döntött és szép szabályosan nekilátott, amit viszont a szintén muszlim helyi lakosság istenkáromlásnak értelmezett, összeverte és bíróság elé vitte…

Először emeltek vádat egy katolikus püspök ellen, aki nem fordult a világi hatóságokhoz még akkor sem, amikor egyik papja számítógépén olyan gyerekpornót talált, amelyből az derült ki, hogy egy kislányt bántalmazott. A helyi iskola igazgatónője már egy évvel korábban gyanakodott a papra és szólt a püspöknek.
Az amerikai katolikus egyház a kitört botrányok nyomán évekkel ezelőtt vállalta, hogy a tudomására került gyanús esetekről értesítik a hatóságokat. Valamelyest megnyugtató, hogy a hatóságok érvényesítik a gyerekvédelmet, de persze az lenne a legjobb, ha az egyház is a gyerekek védelmét tartaná elsősorban szem előtt.
http://nol.hu/kulfold/eltitkolt_gyermekporno_miatt_vadat_emeltek_kansas_city_puspoke_ellen

Lévai Júlia többek között a népszámlálás vallási kérdéséről: „elkenték a „vallási közösség” és a „felekezet” fogalmai közti különbséget is (nehéz elhessegetni a gondolatot, hogy ezt nem véletlenül most, a kisebb vallási közösségek ellehetetlenítésének időszakában teszik). Ennek jegyében állították föl azt a sematikus és semmire sem alkalmas képletet, amelyben a vallásokhoz és az egyházakhoz való viszony kizárólag a „felekezethez-közösséghez tartozás vagy ateizmus” formulájával írható le. Ez már csak azért is elképesztő, mert hiszen léteznek fölmérések, amelyek alapján ma már közhelynek számít, hogy az emberek igen nagy része a „maga módján vallásos” kategóriába sorolja magát, valamint az is, hogy az ateizmus nem megfelelő szó a világias gondolkodásra, csupán egy alternatíva.” Lévai írása a Galamuson: http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=95487:ksh-a-magyar-itthon-is-nemzetiseg&catid=40:cslevaijulia&Itemid=65

A múlt heti választásokon a szavazók tíz százalékának bizalmát nyert Janusz Palikot követeli, hogy szedjék le a parlament bejárta felett lógó keresztet. Kezdeményezését így indokolta egy sajtótájékozatón: „Tiszteletben tartjuk a kereszt vallásos jellegét. Ezért nem szabadna a keresztet politikai vitákba keverni, és ezért nincs helye a parlamentben.” A választásokon második helyezett „lengyel Fidesz”, a PiS vezetője, Jaroslaw Kaczynski felháborodottan visszautasította a javaslatot, arra hivatkozva, hogy a kereszt a lengyel hagyományok része, és aki ezeket a hagyományokat lerombolja, egyben a nemzetet is rombolja.
A vita emlékeztet a tavaly az államfő hivatala előtti közterületen felállított óriáskereszt körüli vitára. Ezt a keresztet a szmolenszki légi katasztrófa alkalmából emelték, amelyben Kaczynski ikertestvére, annak felesége és Lengyelország számos vezetője meghalt.
A két ügyben az is közös, hogy mindkét keresztet előre nem egyeztetett módon, engedély nélkül helyezték ki. A parlamenti ülésterem bejárata fölöttit 1997 egyik éjszakáján szögezte fel két konzervatív képviselő.

- Ez fonák helyzet állhat elő Németországban, ha egy könyv sikeres lesz. Néhány egyházi személy által bántalmazott ember ugyanis egy szeptemberben bemutatott könyvben megírta tapasztalatait, érzéseit és azt, hogyan bánt ügyükkel az egyház. Köztük három regensburgi, a regensburgi egyházmegye (amelynek püspöke egy ideig a mostani pápa volt) szóvivője pedig közölte, egyelőre nem tervezik a kiadó beperlését, de amennyiben a könyv nagyobb figyelmet von magára, meggondolják a kérdést. A kiadó és a bántalmazottak fel vannak háborodva, hogy az egyházmegye álláspontja ezek szerint az, hogy „beszélhetsz, amíg nem hallja senki”.
A szóvivőt a média egyébként egy most huszonéves fiatal férfinak a könyvben leírt története esete kapcsán kérdezték. A férfit 12 éves korában bántalmazta egy pap, az egyházmegye pedig 5000 német márka (2500 euró) és a terápia költsége fejében megvásárolta a család hallgatását. A papot feltételesen szabadlábra helyezték, de kikötötték, hogy nem dolgozhat gyerekekkel és fiatalokkal – az egyház két évvel később ismét gyerekek közé küldte, a rendőrség pedig 2007-ben lecsukta, majd három év börtönre ítélték gyerekek többrendbeli szexuális bántalmazása miatt. A pap azért bukott le, mert a fejlemények hallatán az első áldozat a nyilvánossághoz fordult. A szóvivő azért fontolgatja a feljelentést, mert ez a történet is szerepel a könyvben.

A Center for Inquiry egy rendezvényhez bérelt helyiséget Michigan államban, ám a tulaj egy héttel az esemény után tévében látta a díszvendéget, Richard Dawkinst egy az új könyvéről szóló beszélgetőműsorban. Ettől a tulajdonos rosszul lett és felmondta a bérleti szerződést, mondván, nem szeretné, ha kapcsolatba hoznák őt Richard Dawkinsszal és annak filozófiájával. A Center for Inquiry próbálta a bérbeadót meggyőzni arról, hogy gondolja meg magát, elvégre műintézménye nyilvános hely, ezért nem tehet faji, vallási és egyéb különbséget a bérlők között, de kénytelenek voltak más helyszínt keresni.

Két osztrák politikus felvetette a vatikáni szerződés felmondását. A szocialista párt jogi ügyekkel foglalkozó szakértője, Hannes Jarolim a katolikus egyháznak a bűnüldözés során biztosított előjogokkal indokolta fenntartásait, ezek az előjogok ugyanis ellehetetlenítik, hogy a hatóságok például gyermekek szexuális molesztálásának gyanújakor eljárjanak egyházi személyek ellen, ahogy azt az egyszerű lakossal teszik. A zöldek alkotmányügyi szóvivője, Daniela Musiol emellett kiemelte, hogy a vatikáni szerződés miatt lehetetlen állam és egyház kellő szétválasztása, így pl. az egyház az állami iskolákban tart hitoktatást, amelynek tartalmára azonban az államnak nincsen ráhatása. Mindkét politikus hangsúlyozta, hogy saját véleményét fejti ki, nem pártja álláspontját.

A harang elég hangos bír lenni. Főleg éjszaka. És Svájcban éjszaka sem feltétlenül hallgatnak el a harangok, és a negyedóránkénti időjelzésektől több helyen is konfliktusok vannak. A berni rendőrség most többéves vitának vetett véget és az egyik református templomnak megtiltotta az éjszakai haranghasználatot: este tíztől reggel hatig ezentúl csend van. A 68 lakos évekkel ezelőtt felmérést végzett, amelyből kiderült, 100 méteres körzetben a megkérdezettek kétharmada úgy érezte, éjszakai nyugalmát zavarják a harangok, főleg az éjféli 12 harangütés. A templommal való egyeztetések eredménytelenek voltak, a parókia ugyan végeztetett zajméréseket, ám ezek eredményét nem tették közzé. Így aztán a rendőrséghez fordultak, amely szintén zajméréseket végzett és megállapította, az időjelzés túllépi a határértéket és számos más esethez hasonlóan most is úgy rendelkezett, éjszakára el kell hallgatniuk a harangoknak.

Sokan pályáznak külföldi állásra mostanában, de azért nem árt odafigyelni, hova is megy az ember. Ezt tapasztalta Juan Pablo Pino kolumbiai focista, aki egy szaúd-arab csapatban vállalt munkát. A fickó elkövette azt a hibát, hogy rövid ujjú pólóban ment feleségével egy bevásárlóközpontba. Bár a férfiaknak nem kell arcfátylat viselni arrafelé, mégis Pinót vette őrizetbe az erkölcsrendészet, meztelen karjai megítélésük szerint ugyanis veszélyesek az ifjúságra. Nem az izmok miatt, hanem a tetoválásai miatt, amelyek legszörnyűbbike a Jézus arcát ábrázoló darab (honnan tudja az erkölcsrendészet, hogyan nézett ki Jézus?). Mindenesetre felhívták Pino figyelmét, hogy szépen takargassa magát, majd feleségestül átadták klubja képviselőjének. A feleség, aki épp terhes, ebből azt a következtetést vonta le, hogy el kellene hagyniuk az országot, és erről a klub sem bírta őt lebeszélni.

Az USA-ban egy többszáz évvel ezelőttről maradt időbuborékban élő amis közösségek sem olyan békések, mint ahogyan egy igazi skanzentől elvárnánk. Egy 300 amis püspöktársa által alaposan kritizált, és azóta úgy 16 családdal szakadár csoportot képező amis püspök két fia néhány más ember társaságában éjszaka ágyában rátört egy idős házaspárra, és a férfit szakállától, a nőt pedig hosszú hajától fosztotta meg, ami nem csupán megalázó, hanem súlyos spirituális problémát jelent az áldozatoknak, lévén, hogy hitük szerint a házasságkötést követően a férfinak nem szabad szakállát, a nőnek pedig haját levágnia (ne kérdezzétek, hogyan viszonyulnak a női bajusz eltüntetéséhez, illetve a lábszőrtelenítéshez). Nem ez volt az egyetlen ilyen eset, de az áldozatok ezúttal rendőrségi feljelentést tettek. Korábban egy a szakadár csoportból távozott idősebb párra törtek rá saját gyermekei, akik szintén nyírással büntették szüleiknek az általuk helyesnek tartott útról való letérését.
http://articles.philly.com/2011-10-09/news/30260306_1_amish-men-beard-three-men
http://freethinker.co.uk/2011/10/09/mullets-charged-over-amish-beard-abuse/

(Ez a cikk az Ateista Klub blogján is megjelent.)
Lengyelország sem a "régi" - talán olvastátok, hogy a múlt hétvégi parlamenti választásokon a Janusz Palikot Mozgalma lett a harmadik befutó, a szavazatok 40 mandátumot érő tíz százalékával. Palikot a régi-új kormánypártban politizált, de tavaly saját pártot alapított, így különösen szép teljesítményt jelent a 10%-os eredmény. Palikot meglehetősen excentrikus, tabukat nem ismerő szókimondó személy, aki filozófiát tanult és alkoholkereskedő üzletemberként gazdagodott meg. Politikusként határozottan szabadelvű értékeket képvisel, kiáll az önrendelkezésért és a kisebbségek jogaiért. Amikor lublini rendőrök nemi erőszakot követtek el (a rendőrörsön), pisztolyt és műfaszt mutatott a sajtótájékoztatón, hogy jellemezze a rendőröket, négygyerekes hetero létére pedig még 2007-ben „Meleg vagyok” feliratú pólóval jelent meg egy sajtótájékoztatón, hogy szolidaritást vállaljon. Palikot kiáll amellett, hogy ne az egyház határozza meg a polgárok törvényeit és magánéletét, megvonná az egyházak állami finanszírozását, a hitoktatást pedig az álalmi iskolákból a parókiákra helyezné át (jelenleg még jegyeket is kapnak a gyerekek a hittanért, és ezt még az iskolai bizonyítványba is beleírják). Lehetővé tenné a melegházasságot, legalizálná a könnyűdrogokat és az abortuszt, ingyenessé tenné az internetet, a hadsereg költségvetésének a felét a kultúrára irányítaná át, a felsőházat eltörölné, az alsóház létszámát pedig csökkentené.
http://kitekinto.hu/europa/2011/10/08/janusz_palikot_-_uj_szin_a_lengyel_politikaban/
http://nepszava.com/2011/10/vilag/palikot-a-lengyel-politika-rocksztarja.html

Humanisták vagyunk, akik a különböző hitek és világnézetek békés egymásmelletti létére vágynak. Úgy gondoljuk, az olyan szubjektív fogalmak, mint a vallásos hit nem szabad, hogy politikai küzdelmek fegyverévé válnia és olyan eszközzé, amely nyomást gyakorol az állami törvényhozásra. Egyetértünk abban, hogy mindenkinek joga van a saját vallásához és hitéhez, amíg ezzel nem veszélyeztet másokat.
A szekuláris állam nem az ateisták és agnosztikusok találmánya és előjoga. A szekuláris állam a szabad polgári társadalom alapelve, amelyet az alkotmány szavatol, és amely biztosítja a szabadságot bármely vallás vagy vallástalanság gyakorlásához. Nem vagyunk hajlandóak semmibe venni vagy megtagadni az alkotmánynak az állam és egyház szétválasztására vonatkozó rendelkezéseit. Azonos jogot és azonos bánásmódot várunk el hívők és nem hívők számára.
Határozottan ellenezzük közjavak átadását az egyház tetszésének elnyerése céljából, ellenezzük a templomi politizálást és a törvényhozó hatalom kiközösítéssel való zsarolását az abortuszhoz és a mesterséges megtermékenyítéshez kötődő kérdésekben. Tiltakozunk minden kísérlet ellen, amely az ortodox vallásos nézetektől eltérő nézeteket vallók társadalmi ellehetetlenítésére irányul. A katolikus egyházzal szembeni bíráló hangok szigorú elnyomása ellenkezik a demokrácia alapvető elveivel. Követeljük a Tulajdon Bizottság bűnözéssel kapcsolatos tevékenységeinek azonnali tisztázását és magyarázását. Támogatjuk a Büntető Törvénykönyv vallási érzelmek megsértését tiltó 196. paragrafusának eltörlésére való kísérleteket, amely paragrafus hatásosan elfojtja azok (főleg művészek) hangját akik bírálni merészelik a katolikus egyházat. Elutasítjuk a cenzúra minden fajtáját, és a kutatás és a kreativitás szabadságában bízunk.
Követeljük a vallás kiiktatását az állami iskolai tantervekből, valamint a hittanért kapott jegy törlését az iskolai bizonyítványokból. Követeljük, hogy a köztér vallási jelképektől mentes maradjon, és hogy megszűnjön az a gyakorlat, hogy kormányzati kulcsszereplők hivatalosan részt vesznek a nemzeti ünnepeken és más fontos évfordulókon tartott miséken.
Követeljük az egyház állami költségvetésből való támogatásának teljes megszüntetését. Elfogadhatónak tartjuk az egyházadó bevezetését, ami nem csak azt teszi lehetővé, hogy az adott vallások követői támogassák saját felekezetüket, hanem segíthet hiteles adatokat szerezni a követők számáról.
Lengyelország egy olyan állam, amelyben még a katolikusok egy része is ellenzi az egyház beavatkozását nemcsak a közéletbe, hanem az ő és más hívők és nem hívők magánéletébe is. A saját életüket akarják élni. Legyen az állam szekuláris, és az emberek boldogak, mindannyian a saját útjuk szerint.
(A fordítás az angol fordítás alapján készült.)
http://secular-europe-campaign.org/krakow-for-a-secular-europe/