Tizenötezer berlini polgár ragadta meg az alkalmat, hogy nyilvánosan fejezze ki fenntartásait a katolikus erkölcsökkel szemben. Az alkalmat a katolikus egyházfő németországi látogatása biztosította – igaz, a hatóságok figyeltek arra, hogy XVI. Benedek pápa ne szembesüljön a tiltakozó transzparensekkel. A tüntetést eredetileg a Brandenburgi kapu elé tervezték a pápa parlamenti látogatásához időzítve, de a rendőrség a Potsdamer Platzot jelölte ki helyszínnek. A biztonságra hivatkozva arról is gondoskodtak, hogy a pápa közlekedési útvonalai mellett lakókat eltiltsák ablakaiktól, nehogy valami transzparenst kilógassanak.
A német születésű pápa most először jár állami keretekben Németországban, eddigi útjai vallási vezetői kirándulások voltak. Ezúttal a német parlamentben is tart beszédet, ahova a frakcióvezetők hívták el. Igaz, elfelejtettek előzőleg egyeztetni frakciójukkal, így a hatszázvalahány képviselő közül százan jelezték, nem óhajtanak díszletül szolgálni egy teokrácia fejének a szerepléséhez. A szervezők azonban ezúttal is figyeltek a látszat megőrzésére: az üres székekre volt képviselőket ültettek.
A látogatás protokollja amúgy kissé felrúgja a normál államfői látogatások protokollját: ahelyett ugyanis, hogy a német közjogi méltóságok fogadnák a Szentszék vezetőjét, mind vendéget, a közjogi méltóságoknak kell a pápa elé járulniuk. Így tett a kancellár, Angela Merkel is, aki a német püspöki konferencia székhelyére zarándokolt, és ami talán még ennél is problematikusabb, hasonló felállású összejövetelt szerveztek a különböző felekezetekkel elvben egyforma távolságtartásra kötelezett alkotmánybíráknak, akiket arra kértek fel, hogy vasárnap egy frankfurti papneveldében járuljanak a pápa színe elé.
A katolikusok közül amúgy csalódtak, mert valamiért azt remélték, hogy az 1968-as diáklázadások hatása alatt álló professzor olyan kérdésekben szólal fel, mint a gyerekbántalmazások, a lutheránusokkal való ökuméné (és ezen belül a közös áldozás), a cölibátus, az elváltakkal és homoszexuálisokkal való bánásmód, és hasonlók. Ezek azonban nem kerültek szóba, a pápának a szűkebb teológia a fontos, nem a világ, és ezt az álláspontját vállalja is, közölve, hogy az egyház túlságosan is elvilágiasodott. Ahogy azt is nyíltan vallja, hogy a katolikus egyházon kívül nincsen üdvözülés.
Közben a brit katolikus egyház azzal kénytelen szembesülni, hogy a tavalyi pápalátogatás alig hagyott nyomot a lakosságon, és reklámszempontból alighanem kidobott pénz volt a látogatásra költött sok millió font. Igaz, ennek a zömét az adófizetők voltak kénytelenek állni, magának a katolikus egyháznak még a saját maga által vállalt 12 millió fontot sem sikerült összegyűjtenie, adakozók hiányában (perselypénzben a csak a tényleg templombajárókat számítva fejenként
1,27 fontot dobtak össze). Mindenesetre egy a katolikus egyház megbízásából végzett reprezentatív felmérés szerint a nagy médiafelhajtás ellenére a megkérdezetek 29%-a még csak nem is emlékezett arra, hogy hallott volna a látogatásról, ennek konkrét részletei pedig még kevesebbekben hagytak nyomot: a megkérdezettek 1-5%-a emlékezett a látogatás olyan fénypontjaira, mint a pápának a királynővel vagy a miniszterelnökkel való találkozására. Nem emelte a látogatás a spiritualitást sem: 4%-nyian mondták, hogy a látogatás segítségével szorosabb kapcsolatba kerültek volna saját spiritualitásukkal, míg ugyanennyien ellenkező hatásról számoltak be. A megkérdezettek negyede gondolja, hogy a katolikus egyháznak a gyermekek szexuális abúzusára adott válaszok megfelelők, ötödük pedig, hogy az intézkedések is megfelelők. A megkérdezettek 70%-a úgy látja, az egyház elvesztette realitásérzékét, és bár a fele szerint a vallás a társadalomra nézve jó hatással lehet, 32%-nyian gondolják úgy, hogy a katolikus egyház gyakorol ilyen pozitív hatást. Még a katolikusok 13%-a is úgy érezte, hogy az egyház nincs jó hatással a társadalomra. – Persze nem sajnáljuk attól a négy százaléknyi embertől a pozitív spirituális hatást, de ezek a számok mutatják az arányokat: a pápa fanklubja kicsi, az egyház hatása az egyénekre pedig igen mérsékelt – ne tegyünk úgy, mintha ennél nagyobb lenne.
Egy friss, 65 ezer brit körében végzett szociológiai kutatás szerint egyébként a „Milyen vallású Ön?” kérdésre a megkérdezett britek 40%-a azt válaszolta, hogy „semmilyen”, míg 55%-a kereszténynek, 5%-a egyéb vallásúnak mondta magát. 34%-nyian hisznek egy személyes istenben, 10%-nyian valami felső erőben, 19%-nyian nem hisznek ilyesmiben, míg 29%-nyian nem tudják, illetve agnosztikusok. A megkérdezettek harmada vallásos, kétharmada nem igazán vagy nem vallásos. Ami állam és egyház viszonyát illeti, 78%-nyian azt mondták, a vallás magánügy és semmi keresnivalója a politikában (12%-nyian gondolják az ellenkezőjét), és míg a megkérdezettek 16%-a gondolja úgy, hogy a vallásnak több beleszólása kellene, hogy legyen a politikában, 70%-uk ezzel nem értenek egyet.