Újraindult az utazási idény, mármint a katolikus egyházfőé, aki Spanyolországba látogatott és szeptemberben Németországba utazik. Utóbbi látogatás a tavalyi brithez hasonlóan amolyan öszvér, lelkipásztori is, államfői is, épp amilyen a Vatikán maga, amely kénye-kedve szerint váltogatja vallási és állami természetét. A dolog pikantériája, hogy inkább protestáns hagyományú helyszínekre is látogat, sőt, a fővárost, Berlint sok éve egy katolikus, de nyíltan homoszexuális polgármester irányítja, amit a pápa határozottan elutasít, sőt, nemrég a Vatikán a homoszexuális-üldözés jogát követelte magának az ENSZ-től. A berlini homokosok egyébként a legutóbbi spanyol látogatás ötletét átvéve „kiss-in”-t terveznek, és a pápa augusztusi spanyol útján is volt ismét nyilvános csókolózás. Mindeközben a német katolikusok között, pontosabban az egyházi vezetés és a hívők között komoly ellentétek fogalmazódtak meg. Egy felmérés szerint a cölibátussal és a szexualitással, fogamzásgátlással kapcsolatos hivatalos állásponttal a katolikusok 80%-a nem ért egyet, a nők szerepével kapcsolatos tanításokkal 75%, és a katolikusok kétharmada fel van háborodva a homoszexuálisokkal és a belső kritikusokkal való bánásmód miatt. 2009-ről 2010-re másfélszeresére, 120.000-ről 180.000-re nőtt az egyházat formálisan is elhagyók száma. Ausztriában sem tökéletesen békés a katolikus belhelyzet, miután 300 pap (köztük nevesek) hívői engedetlenségre szólított fel, azt követelve, hogy laikusok vezessenek istentiszteletet, újraházasodottak áldozhassanak, nős papok tevékenykedhessenek lelkészként és nők is szenteltethessék magukat pappá.
Már előre tudni lehetett, hogy Spanyolországban nem mindenki boldog az újabb pápalátogatástól, amelynek alkalmát az ifjúsági világtalálkozó adja. A pletykák szerint a Madrid főterén tiltakozó elégedetleneket is azért zavarták szét, hogy a látogatásra már minden szép tiszta legyen. Állítólag a „kevesebb feszület, több munka” jelszó is felcsendült. Még a látogatás előtti napon, hosszas huzavona után mégis engedélyezték 140 különböző civil szervezett tiltakozását a közpénzek felhasználása ellen (a tüntetők között katolikus papok is voltak). Másnap egy újabb tüntetésen négy tüntető meg is sérült. Sokminden történt a tiltakozások láthatatlanná tétele érdekében, így például egyes híradások szerint voltak blogok, amelyeket elérhetetlenné tettek. A Catholics for Choice ezúttal is reklámkampányt rendelt meg a világtalálkozó idejére, amit azonban (Kölnnel és Torontóval ellentétben) a közlekedési társaság mégsem vállalt. Az üzenettel, amely csupán felhívja a figyelmet arra, hogy a HIV-fertőzés óvszerhasználattal megelőzhető, a zarándokok végül egy épületre vetített fényreklám formájában találkozhattak. A rendezvényen egyébként olyan 450 ezer zarándok vett részt; korábban arról volt szó, hogy 1,5-2 millió látogatót várnak. Azt persze nem tudni, hogy a korábbi szám marketingfogás volt, vagy komolyan gondolták-e. Kis színes hír még, hogy az egyik eseményt kissé elmosta a vihar (miután a zarándokok órákat vártak a tűző napon), így a pápa nem tudta felolvasni azt a beszédét, amelyben azért bírálta volna a vendéglátót, amiért az 2005-ben elismerte a homoszexuális élettársi kapcsolatokat.
Ha már a szexnél tartunk: a pápa abortuszhetet hirdetett! Azazhogy feljogosított minden a világtalálkozó idején Madridban gyóntató papot, hogy a nála gyónókat feloldja az abortusz halálos bűne alól. És ha már a gyónásnál tartunk: készült 200 mobil gyóntatófülke is.
Mindkét látogatás persze meglehetősen sokba kerül, hiszen az isteni gondviselésbe vetett hitet kiterjedt biztonsági intézkedésekkel támogatják meg, amelyek költségét csak becsülni lehet (lévén, hogy az illetékes köztisztviselők e tekintetben nem épp közlékenyek). Míg az USA elnöke, Barack Obama két éve kereken 5 db motoros rendőr kíséretében ment Drezdába, a pápa 40-50 limuzinos konvoja előtt 15-en tisztítják az utat. A Humanista Sajtószolgálat (Humanistischer Pressedienst) számításai szerint olyan 50-60 millió euróba fog kerülni a négynapos kiruccanás, ami kb. fele-fele arányban fogja terhelni az egyházat (mármint a német katolikusokat) és a közkasszát (azaz pl. Türingia többségében nem katolikus adófizetőit). Egy karlsruhei újság reprezentatív felmérést végeztetett, amely során a megkérdezettek kétharmada (66%) úgy nyilatkozott, az összes költséget az egyháznak kellene fedeznie, míg a megkérdezettek negyede azt mondta, a rendőri biztosítást azért állhatja az állam. 9%-nyian gondolják úgy, hogy az állam állja a számlát.
A spanyol út a biztonsági intézkedések nélkül is olyan 13,5 milliárd forintnyi euróba került (a teljes számla olyan 100 millió euróra rúg majd). A fedezetet ugyan adományokból teremtik elő, de ezek 80%-át vissza lehet szerezni az államtól adókedvezmény formájában (apróság, hogy rendelkezésre bocsátják az állami iskolákat tömegszállás gyanánt). Az összeg láttán a katolikus bázis egyes csoportjai is azt vetették fel, hogy ezt a pénzt talán inkább szociális célokra kellene fordítani, különösen, amikor az amúgy jól képzett spanyol fiatalok körében 45%-os a munkanélküliség aránya. Egy apróság hallatára nyílt ki sokak zsebében a bicska: míg a madridi tömegközlekedés másfélszeresére drágult, a zarándokok 80%-os kedvezményt kapnak.